HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1808. június 12.

Széphalom, 1808. június 12-én.
Professzor Uram,
legtiszteletreméltóbb, legdrágább Barátom!
Pünkösd vasárnapján kaptam meg a könyveit. Mily örömmel tölt el, hogy a lipcsei Literatur Zeitung egyik számában megtaláltam a Péchy-mű stb. recenzióját. Ezek becses anyagok pályaművem számára, amelyen éppen most dolgozom; ugyan Fejes műve és a másik, a katolikus papé megvan nekem, de nem szívesen seprem ki Augias istállóját, és ezek a kivonatok, amelyek Péchy ott recenzeált művét követik, megkönnyítik számomra a keserves munkát. – Ökonómiai munkájának példányát igen köszönöm. Felolvastam az előbeszédet a két Török gróf fivérnek (az apósomnak és a bátyjának, Józsefnek). Nagy odaadással hallgatták, és az apósom megparancsolta, hogy azonnal szóljak, mihelyst bekötik majd a könyvet, mert a gazdasági művek az olvasmányaihoz tartoznak. Az Ön munkáját még nem tudtam elolvasni: de már átlapoztam. Ne írja a barátságunk számlájára a szavazatom, ugyanezt mondanám akkor is, ha egy idegen szerzőről kéne szavaznom: erősen kívánom, hogy fordítsák le magyarra, mert a mű magyar olvasóknak íródott, és nekem értékesebbnek tűnik a Nagyváti és Pethe stb. hasonló írásainál. De innentől ítélje meg az apósom, ez az ő szakterülete. Majd megmondom, hogy milyennek találta. Fogadja még egyszer legmelegebb köszönetemet a barátságáért, s az ajándékáért.
A 35 f-t ezzel a levéllel küldöm derék unokafivérének. Azért nem teszem bele a levélbe, hogy a 10 f-s bankjegy helyett másikat adjanak, mivel ezeket állítólag nemsokára kivonják a forgalomból.
___________________________________

Nitsch Patakon május 28-án este meghalt. Tüdőbaj vitte őt az istenek közé. Végrendelkezett, de a hagyatéka nehezen fogja fedezni az összes adósságát. A szegény férfi sokat szenvedett. Még az éhezéssel is küzdött. Pataki professzoraink barátságtalanul, elzártan élnek. Mely szellemnek kell tevékenykednie az ifjúság közt! De ez a helyzet Debrecenben is. Hogy megborzongtam Budainál és Széplakinál, mikor ezek ketten (Budait Széplakinál találtam) nem rejtették véka alá kicsinyes gondolkodásukat és egyenesen odakiáltották: oda minden respectusa a’ Professornak a’ tanítvány előtt, ha a’ Prof. velek társalkodik. Megkérdeztem őket, miféle respectus az, amelyet csak a dalai lámai távolsága teremt meg? És miért tisztelik hát Heynét stb.? A válasz ez volt: A’ Debreczeni, a’ Magyar ifjúság nem a’ Német Országi. És az én kérdésem: hát miért nem csináljuk ezt ollyanná? ’s mint kell ollyanná tenni? – Nem a kantianizmusa, hanem éppen az szegte Lengyel Professzor nyakát, hogy érintkezett a hallgatóival, esténként vendégül látta őket magánál, a kandalló mellett beszélgetéseket folytattak, sétálni ment velük. Amiatt, és csak amiatt volt Kant Debrecenben oly rosszhírű, mert Lengyel oly nagyra becsülte őt. Emiatt írta meg Budai Ferencz förtelmes Rostáját a kantiánusok ellen. – És most a durva teremtmény teljes komolysággal az én nagyon kedves kálvinista fivérem. Hallania kellene Kövi professzor tragikomikus történetét, vagy sokkal inkább a professzornőét Rozgonyival és az ex-ex-exprofesszor Szabó Dáviddal és leányaikkal. De valaki mástól, csak ne tőlem! –
A mi Horváth Stansitth Ninánk oda van, ez a szép, képzett nő, aki méltó lett volna arra, hogy trónra emeljék, ez a csodálatos, oly nemesen szenvedő asszony. Meghalt, és nálam jobban senki sem gyászolja! – De miért nem teszik bele az olyan hölgyek elhalálozásának napját az Intelligenz Blätterekbe, mint ő és egyetlen nagyanyja, és nagynénje, az idős lomnici Berzeviczyné? Én be fogom tenni a Hazai Tudósításokba, tartanék egy kis méltatást, de róla [ti. Nináról] bizonyos okokból − amelyeket Ön ki nem találhat, azonban tudhat − nem lehet beszélni. [Nina] helyett két, egymástól teljesen különböző, de bizonyosan tekintetben nagyon is becses leányt láttunk nővé cseperedni. Brigido összeeskette Vécsey Miklós leányát, Annát Csáky Antallal. És – a dátum nem ismeretes előttem – a nagyon derék Szerencsy Fanny, Radvánszky Terézia leánya pedig hozzáment gróf Teleki Józsefhez.
Nem okozott Önnek legalább egy rossz éjszakát a spanyol király és családja lemondása a koronáról? – Aggályos, aggályos idők ezek. A napokban Zemplén vármegye megyegyűlésein voltam, és sokat beszéltem erről a témáról. Ugyan Spanyolország Spanyolország marad, nem úgy, mint ahogy 1797-ben Lengyelország, mert az nem maradt Lengyelország, de – – Ez már homicidium, milyen iszonyatos ez: milyen iszonyatos hát az staticidium, ha ez a szó helyes? Nem vagyok augur és próféta sem. De aki nem lát előre, az valóban vak. A spanyol újságcikkekből nem okosodhat ki az ember. Októberben mindenki Ferdinándot szidalmazta. Márciusban mindenki azt mondta: igen, ez más ügy, mert az apa elleni lázadás nem megengedett és emellett rendkívül undorító, de [„]számukra a legfőbb törvény a nép üdve legyen.[”] Most olvasták Franciaország császárának levelét és el voltak ragadtatva. Néhány nap után most mindenki azt kiáltja, Ő volt a felbujtó; köze volt a Bourbonok teljes megsemmisítéséhez. – Nekem úgy tűnik, hogy ez lélektanilag nem helytálló. Hiszen ha ezt akarta vagy ezt kellett tennie, akkor nem ostobán tette volna. –1800-ban kényszerű utat tettem Tirolból Prágába és Budára Anton Fiorella tábornokkal, aki azt mesélte tisztjeinknek, hogy az első konzul semmi iránt nem táplál szenvedélyt. Azt mondta neki egyszer: De Tábornok! Ön oly fiatal, és nincs semmilyen szenvedélye, nem kíván sem leányt, sem lovakat, sem pompát, sem vadászatot, sem játékot stb. Az ifjú tábornok ezt válaszolta vértestvérének: Tábornok, egyetlen egy, mindenen túltevő szenvedélyem van: arra vágyom, hogy örökké éljek a emberek emlékezetében, a sokaság tiszteletével nincs semmi dolgom. –
Úgy tűnik, háborús időknek nézünk elébe. Szemaforos távjelzőket építenek. Visnyón, Miskolc környékén, és nemsokára készen lesz egy másik Vác környékén, azt mondják. Öry szuperintendens azt mesélte nekem, hogy olvasta a cseh szuperintendens Fazekas György eredeti levelét, amelyben ez azt meséli, hogy a franciák Csehországban vannak, és széltében kaszálják a’ vetést, hanem megfizetnek érte. A Jóisten fordítsa el tőlünk a balszerencsét, hogy hadszíntérré váljunk. – Köszönöm Földi strófájának görög fordítását. A fordításom szinte megegyezik az Önével; csupán az ἐκ τῶν κόλπων [ʼölekbőlʼ] helyett ἐκ τῆς περιπλέξεως [ʼölelésekbőlʼ]-t stb. tettem. A fordítását változtatás nélkül vettem át. – Apósom tegnap megkapta az Ön lapját.
Maradok minden nagyrabecsülésemmel
az Ön
legalázatosabb szolgája
Kazinczy Ferencz.

Nitsch hátrahagyott egy végrendeletet. A Kollégiumnak adta a képmását és göttingeni jegyzeteit negyedrét íveken. Alig beszéltem vele, és rám hagyta végrendeletében saját nyomtatású verseinek kéziratos példányát e szavakkal: quem ego semper maximi feci, commendoque mei memoriam [ʼakit mindig is igen nagyra becsültem, és akire emlékezetem rábízomʼ]. Nálam van e drága ajándék, de be kell valljam, hogy éget. Ez a férfi a legnagyobb szükségben élt, és én soha nem mutattam felé barátságot.