Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

[A levél tetején a megszólítás felett Kazinczy rájegyzése:]

Mennél váratlanabb vólt Leveled, annyival nagyobb örömmel vettem, ’s ditsekedve siettem azzal a’ Jó Ágnesemhez, a’ ki véllem együtt szokott részt venni, és nagyitani bennem azon édes Érzékenységett, melyett tisztelt Barátink, erántunk való hajlandóságok okoz. Hizelkedni nem tudok; meg vagy reménylem győződve, hogy régi Tisztelőd, örökös szerető Barátod is. – Kevés számú, de szíves Leveleid, Leveles Táromnak diszesebb része, mert Barátságodhoz^* és Szeretetedhez való Jusom’ Bizonyságai.

Későbbi válászom’ oka, mert elébb kívántam munkádatt látni, melyben mint írod, bennünkett ’s tájékunkatt, képzelődesid tárgyának választani, méltónak itélted. Munkáid remek vóltát ésmérem, és tsak a’ Te Mester pennád által^* lehett Ludány és annak Lakója, a’ Magyar közönség figyelmére méltó. Napról napra biztatt Eggenberger, de még eddig kezemhez nem vehettem. – Ernyi szinjátszó, a’ múlt napokban, el hozta munkádnak, negyedik részét. Ezek között is TITUS Szelidsége Drámád tzimén rollam emlékezni méltóztadtal. Nem tagadhatom, igen kedves érzékenységgel olvastam azt, mert ditsőségemnek tartom, „a Te Rádaid unokája, követésre méltó jóságú Atyám^* fia, nagy szerentsémnek Tiszteletre méltó Pronay Lászlo veje, és az áldott Jó Ágnes bóldog férjének lenni, és hizelkedő képzelődés, Thália mestertanitványának neveztettni. Ha 1790. hasznara vóltam a’ Magyar Játzó társaságnak, arra is Kedves Kazintzim te inditodtál^* azt is néked köszönöm. – Egész erővel törekedtem, a’ múlt nyáron, hogy a Theatrom eránt való hajlandóságomnak és tsekély tudományomnak, a’ Hazám némű némű hasznát vegye. El tökéllettem magamban, hogy a’ Német Játékszin igazgatását, öszve kaptsoljam a’ Nemzeti Játékszin igazgatásával, ’s reménylettem, hogy amanak hasznával, potolhatom ennek szükségeit. Ez az leg ártatlanab de leg bizonyosabb módja lett vólna, a’ Magyar^* Játék-szín Pest és Budán való meg örökösitésének. A’ rajtunk és Nemzetünkön fekvő el harithatatlan átok, nem engedte, hogy ez el süljön, és hogy egyszer valahára a’ Német segitse a’ Magyart. Esztelenül azzal vádoltak a’ Nyelv ellenségei, hogy az én Igazgatásom alatt a’ Német Játék-szin szenvedne; ostoba vád, hiszem a’ magam és erszényem eránt való kötelesség, soha meg nem engedte vólna azt, de nem is szükség. A’ mi imádásra való Nador Ispányunk, kegyelmesen fogadta ajánlásimat, helybe hagyta plánjaimat, ’s ha kéntelen nem lett vólna nevezetesebb Ország dolgaiba Bétsbe menni, szerentsés végét el is értem vólna szándékomnak. Magyarok, de korts magyarok, játzották egy Sehonnai Énekes kezére az új arendáját hat esztendőre, a’ két város^* Játékszinjeinek. Készen vólt Levelem, B. Veselényi Mikloshoz, melyben kérni akartam, hogy az itt mulató Nemzeti Játszó Társaságott, által engedje, de látván, hogy a’ Német Társaság nélkül, amazt fel nem tarthatom, el nem küldöttem Levelemett, és igy ment füstbe egy idővel is, hasznos alkotmány, igy fosztott meg az cabala egy reám nézve igen kedves foglalatosságtól. Meg vagyok rolla győződve, hogy az én igazgatásom alatt, mind a’ két nyelvben anyira oly tökélleteségre vittem vólna, mind a’ két társaságott a’ milyenbe még nem vólt, nem is lesz, míg olyan emberek kórmányozzák kiket nem a’ betsülett, nem a’ Mesterséghez való Szeretett, hanem a’ pénz keresés vezérell.

Bé rekesztem már Levelemet. Élj szerencsésen! Grófnedatt Feleségemmel együtt, esmeretlen is, tiszteljük. Az áldott Öreg Ipam köszönt, tisztel, sokat mulatatom, róllad való beszédjeimmel; ő itt Pesten, meg vonva, de nyugottan és mindenektől betsűlve éldegel. Lakó major háza, nem mesze van Házunktól, gyakran látyuk egymást, s kötelességemnek tartom egész erővel mulatattni, azt a ki nékem Agnesemett adta. Sandor Sogorom is tisztel. Élj szerentsésen, és Szeresd továbba is, hiv baratodat

P. S.^* A Magyar Theatromra nézve, nem lehet tagadni, hogy sok kedvetlensegeknek magok részerént az Actorok, de főkeppen az Igazgatás, az okai; sok Bába^* közt el vész a’ gyermek, hoszas tapasztalas kell ahoz, és tökéletes ésmérése, a’ Helynek, a’ közönségnek, ’s annak hajlandoságainak, s gondolkozasa modjának, ha valaki haszonnal akarja kórmányozni a’ Jatszó Társaságott. A Jatekok meg választasa helyes öltözes (Costume) a rollek jó ki osztása, egy szorosan itélő Publicum előtt mesterség. Több játékjainkba hibas az ugy nevezett convesations^* tonus, és ez fület szúr, a nézőt el ijeszti, kedvetleniti.