Széphalom, 1807. december 19-én.
Tiszteletreméltó barátom!
Épp most jött meg sietve a lovas küldönc Kázmérról, és többek között azt a hírt hozta, hogy megy holnap alkalmatosság Kassára. Sietek hát a 19 f-t nagy köszönettel elküldeni a Grellmannért és utódja egyik kötetéért, és jelentem a bizonyosan örömet hozó hírt, hogy Sophie-m e [hó] 4-én ismét egy leánnyal ajándékozott meg. Eugéniának kereszteltünk, hogy hasonló hangzású nevet viseljen, mint elszenderült nővére. – Oly régóta nem írtam Önnek. De a szüret, Sophie Kázmérra költözése, és az örökös gondok egészen kibillentettek a megszokott kerékvágásból. De kihasználom feleségem távollétét, és teljesen kidolgozom a Sallustius magyar fordítását, amelyen még fogságom idején dolgoztam, persze csak fejben és nem tollal (abban ott hiányt szenvedtem). – Éljen igen boldogul, tisztelt barátom! Boldog új esztendőt kívánok Önnek, és maradok
az Ön
alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz.
Ha a városba megy, adja át saját kezűleg a mellékelt levelet Tőke őrnagynénak vagy küldje el neki egy megbízható emberrel. Pénzt tartalmaz.