Kázmér, Octob. elsőjén, 1805.
Cselédjeim ma felérkezvén Semlyénből, meghozták Epistoládnak régen várt csomóját, és Septbernek 11dikén idegen kézzel íratott leveledet. Sok leveleim érkeztek a’ Semlyéni Postáról, ’s nevezetes leveleim: de a’ Tiéd volt az első a’ mit felbontottam.
Eddig vetted azon levelemet, mellyben Néked megküldöttem a’ B. Prónay Sándor hozzám írt levelének mását. Láthatd abból, hogy azok, a’ miket nékem a’ jutalom írások felől írsz, már előttem tudva voltak.
*vannak [Átírással javítva.]
Hidd-el nekem barátom, hogy szint úgy örvendek megtiszteltetéseden, mintha magamnak jutott volna a’ szép koszorú. Én téged olly formán szeretlek, mint a’ Szerelmes szereti imádott Kedvesét; felejtem magamat benned! – Munkád megjelenését
*megjelenésén [Átírás.]
nyugtalanúl
*
[…]gtalanúl [Átírás.]
várom. Légy rajta, hogy azt mondhassa a’ Publicum, hogy az méltó volt elnyerni az elsőséget. Inkább későn bocsássd sajtó alá, csak hogy tökélletes légyen. – B. Prónay Sándort én sok esztdők olta ismerem, becsűlöm, szeretem. Schédiusnak ítélete igaz lehet felőle, hogy micrologus: de annak is van haszna; ’s a’ Grammaticusnak micrologusnak kell lenni; többet mondok, az, a’ ki valamelly nemében a’ tudománynak igen járatos, az előtt, a’ ki nem járatos éppen abban a’ mértékben benne, mindég micrologusnak fog tetszeni. B. Prónay Sándornak meg van az allgemeine Übersichtje is. Én pedig ki merem mondani, hogy a’ mi Schédiusunknak óhajtanám, hogy néha micrologusabb legyen mint a’ millyennek tapasztaltam. De itt is vagy néki van igaza, vagy nekem; ’s illő, hogy toleransok legyünk, ’s az érdemet megismerjük, ha az érdem mellett gyengeségeket sejdítünk is.
Epistoládnak eggy explárját felküldöm
*felküldöttem [Átírás.]
Schindelmayernek, a’ holnapi postával, hogy a’ német fordítást nyomtassa mellé. Ezt azért nem küldöttem-fel eddig neki, mert elébb látnom kellett a’ Magyar Originál’ nyomtatványát, hogy ha hibás vagy rút talál lenni, nyomtattassék újra. Rendelést tettem nála, hogy a’ német nyomtatványokat a’ hozzájok készített képekkel együtt szállítsa le Prof. Fábri Urhoz Pozsonyba, hogy ott a’ német fordítás a’ magyar originál mellé köttettethessék és a’ Diaeta alatt eladattathassék. Tégy tehát rendelést Hartlebennél, hogy mind a’ 200 exemplárt küldje haladék nélkül Fábrihoz Pozsonyba. Igy a’ te explárjaid el fognak kelni. Ne halasszd a’ nékie való írást, mert én úgy hiszem, hogy Schindelmayer még Octoberben oda küldi a’ német nyomtatványokat.
Ez az Epistola szépen van nyomtatva. Csak azt sajnálom, hogy a’ betűk nem éppen újak. Eggy két hibát leltem a’ nyomtatásban, de az szenvedhető.
Én 14 nap olta Daykát készítem sajtó alá. A’ versek nem tennének eggy jó kötetet; tehát melléjek aestheticai és grammaticai jegyzéseket ragasztok, hogy ifjú Költőink lássák, mit kell követniek, kerülniek. Ez a’ munka előttem igen kedves foglalatosság volt, ’s ohajtanám, hogy az olly Olvasónak mint KIS és Prónay tessék. E’ napokban küldöttem meg Némethnek azt a’ papiros darabot, mellyben a’ virtus gyakorlásáról szóllván Marcus Brútusnak magasztalása alatt melegen ömlött-ki szívem. Szeretném ha Németh azt a’ levelemet Veled közlené. Nagy bajom, hogy könyveim itt nincsenek. Az Ipam’ könyvei köztt csakugyan feltaláltam Höltyt és Matthissont, kikre szükségem vala. Ha lemegyek Semlyénbe, kipótlom a’ hízakokat.
Tegnap estve arra emlékeztem, hogy 1794ben Januarban Lőcsén múlatván, eggy délutánt Daykával Göthének apró dalainak olvasgatásában töltöttem el. Dayka provocált, hogy fordítsuk mind ketten ezt a’ dalát:
„Ach wer bringt die schönen Tage
Jene Tage der ersten Liebe,
Ach wer bringt nur eine Stunde
Jener holden Zeit zurück!
Einsam nähr’ ich meine Wunde,
Und mit stets erneuter Klage
Traur’ ich ums verlorne Glück.
Ach wer bringt die schönen Tage
Jener holden Zeit zurück!”
Másnap reggel felolvasánk éjjeli munkánkat. A’ Dayka fordítása nincs-meg. Az enyém meg van. Annak helyébe az enyémet tettem Daykámnak versei közzé, elbeszéllvén, hogy az nem övé, hanem enyém. Imhol van az:
Ah, ki adja vissza nékem
Eggy szép óráját első tüzemnek!
Ah ki adja-vissza életemnek
Elrepűlt szép napjait!
Oda minden békeségem;
’S itt kesergem veszteségem’
’S éltem’ édes álmait.
Ah, ki adja vissza nékem
Eltem’ boldog napjait!
Szabad e kérni, hogy nekem ítéletedet mondd-meg? –
Oh küldd, küldd Albumodat! Mihelytt Semlyénbe megyek, végig futom Zsebkönyveidet ’s leveleidet, ’s meg írom, mit óhajtok látni verseid’ gyűjteményében, ’s kijegyzem a’ helyeket, a’ hol változtatást óhajtok. Kevélykedni fogok azon megtiszteltetésen, hogy Verseidet én bocsáthatom ki, ’s tulajdon kezemmel írom-le a’ betűszedő’ számára, ’s felelek értte, hogy csínossága ellen nem lesz szó. Képedet újra festettetem ’s elébe teszem a’ munkának. – Ne halasszd meg küldeni verseidet. – Szemed’ gyengeségét kesergem. Adják az Egek, hogy rettegésed és az én rettegéseim eloszoljanak. Éjfél van, Sophiem és a’ lyányom csendesen alusznak asztalom mellett. Élj szerencsésen, ’s felelj hamar.
tisztelő barátod Kazinczy Ferencz.