Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Le írhatatlan örömmel vettem ’s olvastam az én Jó Agnesemnek, örömmel telyes, barátságos Leveledett. Magában már az, hogy Te vóltál a’ Levél irója, a’ kit igazán mind ketten szeretünk ’s tisztelünk, elég ok lett vólna, Irásod kedves fogadására, de még mennyivel nevelte azt, meg parosodasodról való tudositásod. Senki több részt szerentséd érzésébe, nállamnál, nem vehet, senki igazabb szivel szerentsét ’s áldást nem kivánhat. A’ szép Sofidat nem esmérem, atyát már igen régen tisztelve betsülöm, ’s tudom hogy G Török Lajostol más jónal és szeretettre méltonál nem származhatott. Ajanlj mint esméretlent is Kedves Mátkádnál, mond meg nékie, hogy nagy Atya tisztelője, ’s ferje hiv barátya, igaz jussal kivanhatya grátiáját. Kesőbbi Levelem^* és válaszom eránt engedelmet kérnék,^* de ugy tartom, hogy oly gyönyörüségesek most a’ Te napjaid, melyben észre sem veszed, hogy baratyaid a’ Felelettel késtek. A’ múlt napokban vólt VIspany Puky és Darvas nállam, olvastam Leveledett, ittunk egeségtekre, ’s mind kettő felelni mai póstával szándékozott, reménylem szándekjokat telyesitik is.

Enged meg nékem is, Kedves Barátom, hogy én is ditsekedjek. Augustus 31^dikén szült az én jó Agnesem igen szerentsésen egy szép kis fiat, kit az nagy érdemű Ipam nevére Lászlónak kereszteltedtem,^* ’s néked Gratiádba ajánlok. Mely nagy örömünkre van, a’ kis Latzin, el gondolhatod, tizenkettődik esztendeje, szerentsés hazáságomnak,^* ’s boldogsagom tökelleteségére meg Fiu hibazott. Sokat adtam vólna érte, ha most láthatnád Agnesemet; nem tudok szót annak helyes ki fejezesere, mit mutatt képe, midőn kis fiával baratinknak ditsekeszik. Meg nyőt gyönyörüségem, de még nyőtt a’ gondom is gyermekeimbe ’s tsak nekik élek már ez után.

Hogy Eperjest és a’ szolgálatott végképpen ott hagytam eddig talám halhattad, a’ Fel földet, azt a’ kis tót Várost sajnállom; sajnállok ott némély jó emberekett, de hogy nem szolgálok annak valóban örvendek. A’ Sogorom Lónyai szerentsés, ’s anyival inkabb, ditsekedhetik valasztatásával hogy a’ mint közönségesen tudva van, a’ Fő Ispány plánuma ellen történt, és igy a’ Statusok egyenes választásából. A’ Felesege Pirka, a’ más héten vólt nállunk, örömest kisértük vólna viszá Zemplinbe de házi kőrnyül álásink most itthon maradni kénszéritenek.^* Gábor a’ dolgát sokra viheti, az jó Ipam szinte ifjadik midőn gyermekeiről jó hireket kap. Már régen bé ment az Öreg Úr Budára, miólta Lonyai Sogor VIspány, nem láttam, ugyan, de esmerem érzekény^* szivét, ’s tudom hogy örűlt nekie.

Januarius 10. napjáig itt Ludányba maradunk, Farsangra Pestre megyünk. Irj kérlek ’s tudosits bóldogságodról, és ne felejtsd el, hogy az Ipoly völgyen is vannak igaz baratid, melyek között igaz tisztelettel marad,

Ludány 6. 9^br 1804.

Agnesem Grófnéddal együtt tisztel.

[Kazinczy megjegyzése a levél végén:]