KISHEZ.
1801. Június’ 28d.
Repűlök az anyám karjai közzé, ’s meglátom megint a’ kies dombot, hol életem, hab, szél, ’s veszély után, boldog homályban fog elmúlni. De nem indúlhatok, még el nem mondom a’ mit nem tudsz, hogy élek, ’s a’ mit tudsz, hogy szeretlek. Várom leveledet.