Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

sermo pedester: (lat.) egyszerű, köznapi beszéd.

illiteratum plausum: (lat.) a műveletlenek elismerését.

neque te ut miretur: (lat.) nem azért, hogy csodáljon téged. Az utalásokat nem sikerült azonosítani.

Barczafalvi Szabó Dávid 1792-ben, Pozsonyban kiadott munkája, amely a tudományos nyelv megújítására törekedett.

Inaugurális oratió: (lat.) Beiktatási beszéd. Barczafalvi 1792. május 1-én foglalta el Sárospatakon a fizikai és matematikai tanszéket, ennek alkalmával hangzott el ez a beszéd, amelyet Kazinczy is hallhatott, s amely meg is jelent.

meteoron: égi tünemény, itt átvitt értelemben szerepel.

B. Orczy Lőr.: „Júliusnak 28-dikán meg-hala B. Orczy Lőrintz Úr, Generalis Fő-Strázsa Mester és a’ Szent István Keresztes Rendjének Commendatora, ’s 1785dig Abaúj-vármegyének Fő-Ispányja. Nem tagadta-meg ettől a’ Szerencse semmi adományját. Születés; dúzs-gazdagság; a’ Fejedelem és a Haza előtt való kedveltetés és forró szeretet; külső méltóságok, még pedig nem a’ meg-aggott korban; a’ leg-józanabb gondolkozás; a’ Poézis; a’ leg-érdemesebb emberek baráttsága, – tisztelete; ’s nagyra jutott, nagyra nevekedő fiak’ és Unokák’ szemlélése – ki kíván ennyit? ezek vóltak azok, a’ mik ennek a’ Magyar Cincinnatusnak életét irígységre méltónak tették. – Verseiben Philosophiai nyúgodalom, buzgó Hazafiúság és nyájas szelídség lebeg. Ohajthatni hogy valaki Barátjai ’s Teremtései közzűl keljen-fel, ’s sírhalmára ditső sarampót emeljen.” (Orpheus I. 81–82. l.) Báró Orczy Lőrinc verseit valóban Révai Miklós adta ki, 1787-ben, Pozsonyban, Költeményes holmi egy nagyságos elmétől címmel. Két évvel később ugyanott megjelentette Barcsay Ábrahámmal folytatott verses levelezését is, Két nagyságos elmének költeményes szüleményei címmel.

Amalthaea: „Prof. Révai Miklós Úr Amalthea nevezet alatt készít eggy Periodicus írást.” (Orpheus I. 84. l.) Révai ilyen címen 1785-től tervezett folyóiratot, s még sokáig emlegette, de végül nem valósult meg (vö. Bánóczi, 1879, 133–134. l.).

Horváth Ádám Holmije: „Horváth Adám Úr Nyári éjtszakáit, az az Versekbe foglaltt Magyar Astronomiát, ’s aprólékos Verseinek második darabját készíti nyomtatás alá.” (Orpheus I. 84. l.) Pálóczi Horváth Ádám vegyes tartalmú munkáit adta ki Holmi címen, több kötetben. Az első 1787-ben jelent meg Pesten, a második 1793-ban, Győrött, a harmadik 1792-ben, ugyancsak Pesten. Itt a második kötetről van szó, ami azonban időben a harmadik után jelent meg.

Geszner Idylliumi: Salomon Gessner híres prózaidill-gyűjteményét Kazinczy fordította magyarra, s adta ki Kassán, de nem 1787-ben, hanem 1788-ban. A későbbiekben nem kevesebbszer mint tizenötször átdolgozta fordítását, majd valóban ismét közreadta.

Klopstock Messiása: Friedrich Gottlieb Klopstock Messiás című 20 énekes eposza a kor egyik jelentős hatású műve volt, Kazinczy maga is hozzálátott fordításához. Kis Jánoshoz szóló, 1793. július 27-i levelében arról számol be, hogy tíz énekkel prózai változatban elkészült, az elsőt pedig már jambusban is kidolgozta (KazLev. II. 298. l.). Részletei megjelentek a Magyar Museumban (I. kötet, 148–158., 255–265. l.), de végül nem készült el teljesen, s nem jelent meg (vö. Váczy, 1914, 10. l.).

Rousseau Contr. sociálja: Kazinczy lefordította Rousseau Társadalmi szerződését (Contrat social), de nem adhatta ki. Kiadott viszont egy másik Rousseau-fordítást, A’ Törvényszabásról címmel (Orpheus I. 90–99. l.), amire utóbb is büszkén hivatkozott (vö. KazLev. II. 52. l.).

„Kassai Nationalis Oskolabeli Királyi Inspector Kazinczy Ferentz Úr Geszner Salamon írásainak fordítását és a’ Klopstock Messziássának tíz első énekeit, Hamletet, Wielandnak Diógeneset és a’ Rousseau Contrat Sociálját készíti. A’ Messzias elibe Berlíni Rézre-metsző Chodowiecki Dániel eggy Vignétet metsz, mellynek árra 14. arany.” (Orpheus I. 85. l.)

Darvas Tolvajai: „Darvas János Úr Alpáron Abaúj Vármegyében, (Helytartói Consil. Darvas Ferentz Úrnak fia) Schillernek Tolvajit fordítja.” (Orpheus I. 85. l.) Darvas János lefordította Schiller Haramiák című drámáját. Az Orpheus már korábban közölt belőle részletet (II. 70–73. l.).

Vályi: „Miskóltzi Megyebeli Nationalis Oskolai Királyi Visitator Wályi András Úr Korabinszkinak Magyar Országot, Erdélyt és Croatiát illető Geographiai Lexiconját készíti.” (Orpheus I. 85. l.)
Vályi András 1791-ben katolizált, így lehetett a pesti egyetem tanára (vö. bővebben Abafi/Kazinczy, 1884 304. l.).

Korabinszki: Korabinszky József Mátyás nevezetes államismereti lexikonáról van szó, amely 1786-ban jelent meg, Széchényi Ferenc segítségével. Csokonai maga is hivatkozik rá a Dorottyához írott jegyzeteiben. Vályi András később mégis hozzálátott a mű magyar nyelvre való átdolgozásához, a könyv megvolt Csokonainak is (ld. az 1801. július 19-i levélben*).

Gellei Úr: „Jászberényi Prof. Gellei Jósef Úr Mendelssohn Mósesnek Phaedonját fordítja.” (Orpheus I. 85. l.) Gelei József Campe Az ifjabbik Robinson című pedagógiai regényének fordítója. Kazinczy Moses Mendelssohn Phäedon oder über die Unsterblichkeit der Seele… című munkájára utal. Gelei lefordította a művet, de ez kéziratban maradt. 1793-ban viszont megjelent egy fordítása a Phäedonnak, Pajor Gáspártól (Pajorra nézve ld. Szilágyi M., 1998, 326–360. l.). Kazinczynak Mendelssohn művéhez való viszonyát Mezei Márta elemezte (Mezei, 1987-1988, 237–270. l.).

Vanier: „Kassai Prof. Szabó Dávid Úr Vaniernek Paraszti Majorságát adja újjobban sajtó alá. (Orpheus I. 85. l.) Jacques Vanière latin nyelvű mezőgazdasági tankölteményének (Praedium rusticum) két fordítása is született: az első az erdélyi jezsuitától, Miháltz Istvántól (1779), a második Baróti Szabó Dávidtól, két kötetben, 1779-1780-ban, hexameterben (Paraszti majorság). E munka újabb kiadásáról van itt szó; ez valóban ki is jött 1794-ben.

Osszián: „Kassai Cameralis Cancellista Batsányi János Úr Osziánt fordítja, ’s hihető hogy nem sokára ki-bocsátja.” (Orpheus I. 86. l.) Az ossziáni költemények fordítását Batsányi tervezte és kezdte el, e tervét – minden személyes viszályuk ellenére – Kazinczy is nagyra tartotta. A teljes fordítás egyébként soha nem készült el, noha egész életében dolgozott rajta, Kazinczy ellenben elvégezte a fordítást fogsága után.

SzentJóbi Szabó László: „Prof. Szabó László Úr Nagy Bányán, versekben fordította Gellertnek Pantlikáját. Talám belé fog mehetni eggyik darabjába Orpheusomnak. Horváth Ádám Úr megtóldotta azt eggy Dallal, a’ régiek’ Chórus formájára.” (Orpheus I. 86–87. l.) Szentjóbi Szabó László Költeményes munkáinak kötete valóban 1791 nyarán jelent meg, benne A’ Pántlika is. Pálóczi Horváth Ádám az említett toldást (a mű részletes bírálata kíséretében, többszöri megelőző levélváltás után) 1789. november 6-án levélben küldte el Kazinczyhoz (KazLev. I. 495–497. l.). Csokonai nagyra tartotta Szentjóbi énekeit, dicsérőleg szól róla a Tempefőiben.

„A’ Museumnak már három darabja jött-ki 1788dikra. Kár, hogy olly késedelmesen követi eggyik darabja a’ másikát, mert az igen sok jó darabokat foglal magában, ’s kivált Erdélyben nagy kedvességgel olvastatik.” (Orpheus I. 89. l.) Végül egyik folyóiratból sem jelent meg több nyolc számnál.

Aszalay Lesszing Meséi: „Aszalay János Úr, a’ Kassai Királyi Normalis Oskoláknak eggyik Tanítója, fordítja Lessingnek Meséit, és Villaume Úrnak Logicáját. A’ Lessing Meséi a’ magok’ nemekben és azok előtt, a’ kik a’ simplex nagyot, (melly a’ régi Görögök munkáit az újjabbakétól olly igen külömbözteti) a’ haszontalan ’s gyermeki tzifraságnál fellyebb betsűlni tudják, valóságos remekek; Villaume pedig eggy a’ leg-hasznosabb munkák közzűl az elmének az igaz gondolkozáshoz szoktatásában.” (Orpheus I. 441. l.) A szóban forgó könyvről ld. még a keletkezésről írottakat.*

Villaume: Peter Villaume több kiadást megért munkájáról van szó.

„Eggy azon tiszteltt Hazafiak közzűl, a’ kik a’ leg-jobb darabokat nyújtották a’ Magyar Museumba, Millotnak közönséges Történeteit fordítja Magyarra. Bár tsak végre valaki Pálmának Magyar Országi Históriáját adná-ki! Meg botsáthatatlan vétek hogy a’ Heltai Gáspár Chroniconján kívűl más Magyarúl írtt Magyar Historiát nem mutathatunk még ekkoráig is.” (Orpheus I. 441–442. l.) Verseghy Ferenc hozzáfogott Millot világtörténetének lefordításához, az első két kötet meg is jelent 1790–91-ben (vö. Penke, 1984, 90–108. l.). Ehhez azonban toldalékként tíz szabadszellemű értekezését csatolta (A magyar fordítónak értekezései a legrégibb nemzetekről), amelyek miatt konzervatív egyházi körök támadásokat intéztek ellene. Perbe is fogták: a könyvet a cenzúra betiltotta (a cenzori véleményt ld. Mályuszné Császár, 1985, 97–103. l.), őt pedig papi áristomra ítélték, amelyet 1793 nyarán töltött le Nagyszombatban. Ezért állt el a mű további fordításától, amint azt a Hadi és Más Nevezetes Történetek – homályos megfogalmazásban – már 1792 decemberében jelentette.