HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Alsóregmec, 1792. február 13.
Méltóságos Gróf,
nagy tiszteletű Uram!
Az én minapi levelem mindekkoráig válasz nélkül maradt; honnan azt gyanítom hogy az a’ Mélt. Grófnak kezébe nem mehetett. Uj darabokért esedeztem az Orpheus számára. Most azt a’ szomorú tudósítást teszem, hogy mivel látom Landerernek tunyaságát, (mellynek világos jele az, hogy az 1790dik esztdőben nyomtatni kezdett heftek mostan az az 1792dikben Februariusban csak 7. heftet mutathatnak, holott Contractusunk szerint minden esztdőnek végén készen kellett vala lenni 12. heftnek, – világos jele másodszor az, hogy Aprilis ólta mostanáig, és így 10. honap alatt a’ 8dik heftnek utolsó arkusát el-nem készítette –) hónapos írásomat nála nyomtattatni meg-szűnök, ’s módot keresek, hogy azt másképpen continuálhassam. Ezen végezésemet már meg-írtam nékie, ’s várom válaszát.
Gyönyörködve olvastam a’ Museum utolsó darabját. Gyönyörködve különösen a’ Mezei dalt Jacóbi után. Virág Urnak Jeremiádéját; Szabó Davidnak jambusait a’ Hóldhoz; Verseginek Barátságát, ’s Szabó László Urnak historiai töredékét. – Örvendek annak is hogy P. Weszprémi Urnak dissertatióit fel-vették. Batsányi Urnak levele Forgács Miklóshoz sok jó és hellyes tanácsot foglal magában. Recensiója pedig hasonlóképpen jó, csak hogy kevés dícséret Bárótzinak azon munkájáról, melly ad Auctores Symbolicos Literaturæ hungaricæ tartozik.*
hungaricæ <…> tartozik.
– Hízelkedés nélkül mondom, – mondottam másoknak is! – hogy én a’ Museum utolsó darabjában, mellyről szólok, leg-első gyöngynek a’ Mélt. Gróf Jacobi után fordított dalát tartom. Ismérem a’ Németet is. – A’ feleletek igen kedvesen folynak benne. Gyöngye lessz ez jövendői Heliconi Virágimnak is.
De ugyan mi javasolhatta a’ Gróf Gvadányi nyomorúltt két epigrammájának fel-vételét? – Verseginek e’ darabja:

A’ régi Asszony zsembes;
A’ régi Férj nem kedves;
A’ régi Bajnok roskad;
A’ régi Szűz el-hervad;
Mindenben rossz a’ régiség
A’ bort ki véve.

nevettséget indított mind azok előtt, a’ kik olvasták. Én szégyenleném magaménak mondani; ’s malgré ses rímes nem tarthatom*
tarta [Átírás.]
versnek. – Az éppen ezelőtt álló darabja Versegi Urnak: Ob ich morgen leben werde, általam is fordítatott. Imé itt mind az enyém, mind a’ Versegi Uré. Légyen a’ Mélt. Gróf a’ Bíró mellyik jobb. Én azt tartom, jobb az enyém.*
[A két vers egymás mellé írva a lap alján.]

Még hólnap érem é? nem é,
Azt nem tudom!
De ha hólnapra virradok,
Hogy hólnap kancsót forgatok,
Bezzeg tudom!
K.

Ha hólnapot meg élem é
Azt én nem tudhatom.
De hogyha hólnapot meg élem
Azt jó bor mellett el henyélem
Bizonnyal mondhatom
V.

A’ Versegi fordítása hideg vérrel van csinálva; az enyém crapulás fővel, melly még akkor is szédeleg az előbbi kancsó forgatástól. – De bezzeg jó osztán a’ 3dik darabja, a’ Barátság, a’ mint feljebb is említém.
Más az illyen bátor büszkélkedést*
bátor <büszkeséget> büszkélkedést
kevélységnek tartják: én nem. Én azt tartom hogy a’ maga érdemét más is úgy ismeri, mint én azt a’ keveset, a’ mi magamban van; csak hogy másban kevesebb candeur van, és bátorság. – – Kevés idő múlva Bécs felé indúlok a’ Testvér Ötsémmel Wartensleben Regementbeli Kapitánnyal. Akkor reménylem lessz szerentsém magamat Nagysádnak kegyességeibe újolag személyesen ajánlani. Ki hív tisztelettel most is maradok Regmecz 13. Febr. 1792.
A’ Mélt. Grófnak
alázatos tisztelője
Kazinczy.

[A levélborítékon piros viaszpecsét, a túloldalán címzés:]

a Monsieur
Monsieur le Baron de Ráday
Seigneur de Ráda etc. etc.

per Pesth.
a Pétzel ://: