HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Döme Károlynak
Kassa, 1790. január 1.
Vettem 6dik Januarnak
1790*
[A kézhez vételre vonatkozó bejegyzés Döme Károlytól van.]

–––––––––––––––––––

Jan. 1jén, 1790.

Útnak indítám, kedves Dömém, Bácsmegyeymet, ’s nem sokára veszed. De míg hozzád el-érkezik is, lásd mit írtam azon bé-kötött Nyomtatványba, a’ mellyet Tenéked készítettem:
–––––
Döme Károlynak

A’ melly nyalábot itt veszel, Dömém,
Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen
Vesd tűzre, másként égni ’s sírni fogsz.
Azt nékem Ámor adta, a’ ki rád,
Hogy meg-szökél előlle – ah! balúl
Tevéd azt! – sebző nyílait feni.
Vesd tűzre, – kérlek! intlek! – hirtelen.
El-rejtett méreg az! Pandórai
Szelentze, melly a’ meg nyitásra tsal
De majd, ha engedsz, bé fut mérgivel. –
Ő tsak vesztedre vágy! Nem esmered
Te még haragját. Kedvezése is
Kegyetlen. Álnok, bosszús, és hazug.
Meg-tsalt az álnok engem is: Pedig
Én nem kerűltem a’ rab-lántzokat,
A’ mellyeket rám fűze Czenczije;
’S mind azt szenyvedtem a’ mit Bácsmegyeym
Inséges őrvényjében szenyvedett.
– Szökött! hát már TE mit várhatsz ha majd,
Nyalábom által el-szédítve, a’
Ki-tett keleptze méljségébe buksz? –
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat!
’S átkozd ’s kerűld a’ repdeső gonosz
Istent! – Őt véled én is átkozom:
De ah! ez a’ szív égni ’s sírni kész,
’S örökre hordja – ’s önként – lántzait.

Kazinczy.

Minap vett hexametereidet könyv nélkül tudom, és véle sokak előtt ditsekedtem. Hála az Isteneknek, én tehát alkalmatos vagyok kedves indúlatokat gerjeszteni; és érzeni is. A’ TE soraid valóban igen szépek. A’ gondolat, festés, és az elevenség a’ mellyel a’ gondolat és festés elő adattatott, igaz,*
igen [Átírás.]
és jobbíthatatlan. – Be jó festés a’ kereket akarni el-rontatni, vagy minthogy azt nem tselekedheti esedezést, – Istenekhez való esedezést adni a’ levél szájába – – – Azután minden recapituláltatik; Gyenge vagy, etc. etc. Az Egek meg nem hallgatnak. – – – ’s tsak az utolsó sor az, a’ mellyet másként óhajtanék. Tsináld-ki magad, ha méltónak ítéled követni tanátsomat:

Víg az idő ’s nyájas / siet a’ szép Czenczihez
Engemet ah! – – – – – engemet itt hágy.

–––––
Miólta haza érkeztem, semmit sem tsináltam a’ Verselésben, ezenkívűl:

Der dichtende Knabe:*
Az első három szakasz egymás mellé írva, majd a maradék kettő ezek alá, ugyancsak egymás mellé.

1.
Flieh nicht den Amor
O zarte Schwester!
Flieh nicht den Amor,
Er fängt dich doch.

2.
Ich roch im Garten
An einer Nelke,
In derem Schoße
Der kleine saß.

3.
Mit ihren Düften,
Den süssen Düften,
Die mich verzehrten,
Sog’ ich ihn ein.

4.
Ich armer Knabe,
Wer kann mir helfen,
In meinem Haupte
Ist er nun Herr.

5.
Und dieses Liedchen –
Klein, wie er selber –
Ja, dieses Liedchen
Ist schon von ihm.

Superint. Götz.

A’ gyermek Poeta.*
Az első és második, valamint a harmadik és a negyedik szakasz egymás mellett, az ötödik ezek alatt.

1.
Ne fuss*
Ne <men> fuss
el, Ámor
Elől, kis Erzsi!
Mert*
<Ne fuss> Mert
ő akármint
Futsz meg ragad.

2.
En tegnap eggy szép
Szegfőt szakaszték, –
’S*
<A’ mel> ’S
képzeld! – az álnok
Abban feküdt.

3.
Nem láttam én azt!
’S szegfőmnek édes
Szagával eggyütt
Fel-szívtam őt.

4.
Ki szán-meg engem
Kis gyermeket már! –
Bódúltt fejemben
Most ő az Úr.

5.
’S ím e’*
’S ím <k> e’ [Az ím utólag toldva a sorba.]
kis ének –
Parányi! – mint ő!
Ez a’ kis ének
Már tőlle van!

–––––
Ölelem általam szívesen betsűlt Társaidat, Fehér, Török és Tsergits Urakat. Részeltessetek hazafiúi munkátokban addig is míg nyomtatásban olvashatom.
Barátod:
Kazinczy.