Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Két rendbéli Levelét vettem tegnapi Egerből lett haza érkezésemmel Nagyságodnak, ’s mind eggyike zabolátlan örömre ragadott. Azonnal által-vittem azt Prof. Szabó Úrhoz, ki hogy reá Batsányi felelhessen, meg-tartóztatta; mert én mind gyakori útazásaim miatt, mind eggy más okra nézve is, magamat a’ Museum úgy nevezett Tagjai közzűl ki-szakasztottam. Szabó tehát és Batsányi a’ Nagyságod Leveleinek tzikkelyeire bövebben fognak felelni: én tsak az engemet illetőkről írok.

A’ πινει δαλασσ' αναυρουζ és πινει δαλασσα δ'αυραν való külömbséget én leg-elébb Prof. Szent Györgyi Uramtól vettem. Ő tett reá figyelmetessé, plajbásszal meg-igazítván az Anacreonomban a’ δ'αυραν-t. – Azután kevéssel meg-kaptam az Anthologia Græcat, mellyet Harles ada ki, ’s ott világosabban láttam a’ változtatást. A’ mennyire tudom Heskin vólt az első, a’ ki azt úgy javaslá olvasni. Mivel későbben ment le a’ jegyzésem mint óhajtottam, kérném Nagyságodat méltóztasson azt a’ rövid jegyzést vagy a’ könyvnek végére tóldalék gyanánt vetni, vagy a’ mi még kedvesebb vólna előttem a’ fordítás pagináját meg-szakasztatván újabban nyomtattatni.

Az Aranyka Úr levelét örömmel sőt gyönyörködve olvastam, nem azért hogy személyemet illette a’ magasztalás, mert Aranyka Úr úgy is igazságtalan^* állításban vagyon, azt tartván hogy a’ Bé-Vezetés, (a’ szerint leg-alább a’ mint le-nyomtattatott) az én Munkám: hanem azért mert egyenességgel mondja-ki ítéletét; és – hogy jegyzéseiben az én ítélletemmel tökélletesen meg-eggyez. Mondottam én Batsányinak előre, hogy nem jó a’ Ne gondoljunk erre: de nem bírtam véle, annyival inkább állításomat hosszasan sürgetni általván is, ne hogy azt tartsa, hogy sajnállom azt hogy Bé-vezetésemet öszve bontotta, ’s nem hagyván követ köven, materiálémból új Bé-Vezetést^* épített. Esedezem Nagyságod előtt, méltóztasson tudtomra adni hol lakik ez az Aranyka Úr? verseit ugyan esmerem, valamint az Gr. Teleky Epigrammáját is; de Charactere felől nem tudok egyebet, hanem tsak annyit, a’ mennyit a’ Szatsvai pasqvillusából, mellyet a’ Zakhariás Levelei mellé vetett, ki-tanúlhattam.^*

Közlök én is itten eggy kedves Levelet. Nem mondhatom-ki, melly kedves előttem az a’ hír,^* melly hozzám azt hozza, hogy a’ Nagyok, kívált ha köz hívatalban vannak, a’ Litteraturának Pártfogói. Ha Prónay Magyarúl beszéllő Vármegyék Commissariusa vólna, nagyon szaporodna az Irók és Olvasók száma. – – El-hevítetvén ennek az érdememet felyűl múló Levélnek olvasása által, minekutánna B. Orczy Lőrintz Ur parantsolatjára a’ Geszner első hajósát és ezzel eggyütt osztán Drámáit és Daphnisát is le fordítottam, fel tettem magamban hogy már az Ábel halálát is le-fordítom, hogy így Gesznernek minden írásait 3. Tomusban adhassam-ki. Az első lesz az Idylliumok Köttetje, Nagyságodnak neve alatt. A’ 2dik a’ Daphnis, első hajós, és Drámák B. Orczynak – a’ 3dik pedig az Abel-halálával B. Prónaynak ajánlva. Ezzel a’ munkával Májusnak első napjáig annyira készen leszek, hogy azonnal nyomtattathassam. – Idylliumim engemet a’ leg-kedvesebb^* bérrel jutalmaztak-meg. Meg nyertem általok Nagyságodnak javallását: ez vólt pedig a’ tárgy, a’ mellyet el-érni kívántam; meg nyertem a’ Gróff Telekj Jósefét önnön szájából értvén azt; – meg nyertem a’ B. Orczyét, a’ kinek tetszeni kellett, ha az Első Hajósra is ösztönözött; – meg-nyertem a’ B. Prónayét; meg-nyertem a’ Cancell. Gróff Telekjét, a’ kinek Secretariusa azt írja, hogy a’ Gróff az asztal felett mondotta vólna hogy olly tisztán van írva, a’ millyen tisztasággal még eggy Magyar könyvet sem esmér. Ez a’ nem reménylett hanem tsak óhajtott jutalom még nevelte azt a’ tüzet bennem, a’ mellyel én a’ Geszner írásai eránt 1779.től fogva viseltetem. El-készűlvén tehát a’ Munka, mihelyt lehet, hozzá fogatok nyomtattatásához, ’s olly tsínosan szándekozom ki-adni, a’ hogy még Magyar könyv nem jött világosságra. Geyserrel szándekozom mettzetni a’ Titel-Vigneteket, ’s mind papirosat, mind betűt tisztát fordítok rá. – Tsak azt óhajtanám hogy még addig Nagyságodnak ítélletét és jegyzéseit érthetném az Idylliumok eránt, ezt pedig annál inkább merem reményleni is, mivel tudom hogy a’ Geszner exemplárjai meg vannak veres plajbásszal jegyezgetve, és így azoknak vélem közlése nem lesz nagy terhére Nagyságodnak.

A’ Gellertből fordított ének: Gott deine Güte reicht so weit etc. ollyan szép hogy kívált első két Stropháin soká tsudálkoztam. A’ két hátulsó Strophában nem^* látok olly könnyű versificatiót.

Tegnap a’ szekeremen eggy Mimer lied írásához fogtam. Az ideám benne ez: Jerusálemi András’ idejekor eggy Magyar Keresztúr, (az én ideám szerint a’ Keresztúr Templárius) a’ Szent Földön sopánkodik itt hagyott Kedvese után. A’ Tónus, expressio, és poetikai képeknek simplexeknek kellvén benne lenni, én gerlitzét, kis kertet (az az virágos kertet), pártát, guzslyot akarok benne emlegetni. – De négy óra alatt sem tudtam 2. strophátskánál tovább menni; Ez az:

„Nem repűlnék én el te tőlled, mindég körülötted repdesnek, rá űlnék guzslyod tetejére, ’s onnan danlanám múlattató énekemet, veled mennék a’ kis kertbe is, kezedből enném^* a’ búza szemet, ’s ha aludnál paplanodon ugrándoznék etc. etc. De mivel szárnyaim nintsenek mellyek engem hozzád vigyenek, itt kell nyögnöm mint a’ gerlitze etc. Itt említené bajnoki tselekedeteit mint víjja az Idvezítő sírját, ’s mint önti a’ pogány vért. etc. etc.”

A’ Zrínyit még nem láttam. Regmetzről bé küldik mihelyt oda ér. Ajánlom magamat tapasztaltt kegyességeibe ’s maradok Kassán