HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Kassa, 1788. október 15.
Nagyságos Uram!
Rakott kézzel jövök Nagyságod elibe, mert ez a’ hónap nékem termékenyebb vólt az egész esztendőnél. Nagyságod ízlelje gyümöltseimet! mert én ezt valóban nem olly véggel közlöm hogy tsak közöltessenek; hanem hogy Nagyságodnak útmutatását vegyem, kívált a’ cadentziás darabjaimban; mert azt a’ mit Nagysád Pétzelen méltóztatott mondani nem*
mondani <…> nem
értem-még tökélletesen.
Ha folytatom é tovább Youngot nem tudom? Tegnap neki hevűltem, és azt a’ mit itt belőlle közlök, mintegy harom óra alatt fordítottam. Véghetetlen e’ közt és a’ Tiszt. Pétzeli Uramé között a’ külömbség. Annyival bátrabban mondom én ezt, mivel Pétzeli Uram a’ magáét frantziából fordította; én pedig az Ébertéből, segítségre vonván a’ mennyire vonhatom az Anglust is. Nem hiszem hogy eggy éjtszakánál továbbra mennyek,*
mengyek, [Átírás.]
annyival inkább mivel a’ Messziason dólgozom.
Én még nem láttam a’ Museumot. Nagyságodnak okait a változtatásban jóvá hagyják Szabo és Batsányi Uraimék sőt köszönnyük. Már most igyekezni kellene a’ 2dik darab kieresztésén.
Földi Uram nékem a’ minap eggy kedves Levelet kűlde. Bátorkodom kérni Nagyságodat hogy méltóztasson meg-mondani, hogy Verseit én valóba jóknak találom. A’ Virgilius darabja nem szenyvedett meg vetést. De mind ezekről magának bővebben írok. Ajánlom magamat kegyességeibe ’s hív tisztelettel maradok
Nagyságodnak
Kassán 8br. 15d.
788.
alázatos szólgája
Kazinczy Fer.

A’ félénk Leány.
Gróff Stolbergnek ugyan ennyi sorú
’s Syllabájú éneke szerint.


1.
2.
A’ Nap le-száll;
Kemény a’ tél;
’S fénye’ homály
’S a’ zúzos szél
Ködjévé váll;
Gyors szárnyra kél;*
[A sor fölött áthúzott sorkezdet: „<Most sz>”.]
’s most nem mútat
’S a’ víz omlás
A’ hóld útat.
Árkokat ás.
3.
4.
Legény! Lyánykád
Igy tipegvén,
Sírva kiált;
Kedves Legény!
Szorítsd hozzád;
Nem félek én;
Nézd, mint remeg
Tsak Szerelem
Jer’ tsókold-meg.
Te légy velem.

––––––––––––––––––––––––

Anakreonnak éneke: Η‘ γη μελεινα πινει.

A’ barna főld iszik, ’s azt
Viszontag a’ fa issza.
A’ tenger a’ folyókat;
A’ tenger’ habj’it a’ Nap;
A’ Nap-világot a’ Hóld;*
<fo> Hóld
Hát engemet, Barátim,
Miért nem hagytok innya?

––––––––––––––––––––––

A’ meg-tsaltt Öreg.
Catullusnak hasonlatosságára.
–––
Üss’ a’ kő dudogó Napádat, édes
Erzsim, hadd haragudjon, hadd eméssze
Dünnyögésivel hecticás tüdőjét.
Ne gondolj vele mit lotsog felőllünk
Ha Vendégeivel guzsalynak űlvén
Minket ’s másokat ízre porra nyelvel!
Tsússz hozzám tsak-azért is; ő moroghat!
’S nyomd bátran ajakomra gyenge szátskád
Adj eggy tsókot, hamar! – meg’ eggyet; – újra
(Nem lát most – hamar) eggyet – ah ne rettegj
Nyomd jobban, szaporázd; ’s ne kapd-el ajkad’.
Adj százat, hamar; – ezret; – újra százat;
Ismét más ezeret; meg újra százat;
Adjál harmadik ezret; újra százat;
Add számláltalan; – hogy se mí ne tudjuk
Számban tartani mennyi tsókot adtál,
Se sutjára szorúltt Napád ne győzze
Edes vétkeidet rovásra rónni.

––––––––––––––––––
Édes aggódás.
–––
Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’.
Meg-vetette kérésemet,
’S ah! árván hagyott engemet!

2.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta
Az el-válás mint kínzotta.

3.
De most bútsút hidegen
Veve, mint az idegen;
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.

4.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen
Könyvem mint foly szünetlen!
’S emelkedő bús meljembűl
Sohajtásom miként repűl.

5.
Tudom hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza repűlnél
S’ hív ölébe sírva dűlnél!

6.
’S ortzájának árjait
Száraztanák tsókjaid
De hasadj-meg szegény szív,
Többet ő hozzád nem hív.

–––––––––––––––––––––

Töredék a’ Young Siralmainak első éjjeléből.
–––
14. 8br. 788.
Lágy álom! édes enyhítője a’
Meg-fáradtt Természetnek – jaj ez is
Tsak ahhoz tér (mint a’ romlott Világ)
Kit a’ szerentse kedvell! a’ nyögés
Elől gyors szárnyakon tovább repűl;
’S olly szem-hajakra száll-le, mellyeket
Az inség könnye meg nem áztatott.

Most (mint egyébkor) téplődő ’s rövíd
Álomból ébredek-fel. – Bóldogok
Kik többé fel nem ébrednek! – De még
Ez a’ sohajtás is haszontalan
Ha álmok bolygatják a’ Sírokat.
Fel ébredek, ’s az álomnak dühös
Ügyéből*) térek-vissza, hol aléltt
’S el-tsüggedtt Lelkem el-vesztvén az Ész
Kormányját, képzellett inségi közt
Eggy habról újjabb habra tévedett.
Megint meg-kapta most azt. – Ah, de ez
Tsak gyötrelem’ tseréje, (bús tsere!)
Sullyossokért nyert még sullyosbbakat.
Győtrődésemre a’ Nappal rövid;
’S az éj, setétes Zénithjébe’ is,
Sorsom’ színéhez képest Nap-Világ.

A’ kormos Isten Éj, ébénusi
Magass székéről ólom vesszejét
A’ mélj álomba dűltt világra most
Fényetlen méltósággal nyújtja-ki
Minő halotti tsendesség! minő
Vastag homály ez! – Tárgyat sem szemem
Sem a’ figyelmetes fűl nem talál.
Im’ minden alszik; ’s nem tsalódom é?
Az élet pertzentése meg-rekedt
’S a’ bomlott Természet pausát teszen.
Rémítő pausa melly véget jelent. –
Hagyd tellyesedni a’ mit ő jelent
’S ereszd-le Végezés! a’ Kárpitot
Ereszd! – én többet már nem veszthetek.

Tsendesség és Setétség – ∪
Testvérek, a’ vén Éjnek ikrei **) Gemini; vox non satis usitata.*
[Utólag toldva a sor mellé.]
Ti, a’ kiknél a’ kisded gondolat
Értelmmé serdűl; és a’ kik ezen
Határozott el-szánást építetek!
(Az ember Méltósága’ oszlopát)
Ti légyetek Segédim! én ezért
Országotokban, a’ sírben, adok
Tinéktek hálát. Testem ott koros
Oltártok’ zsákmányjára dűljön-el.
De mik vagytok ti? – – – O TE, a’ ki az
Első setétség ködjét el-veré
Midőn a’ kelni kezdő Földet a’
Vígan őrvendő reggel’ tsillagi
Sikóltva idvezlették; TE, kinek
Igéje azt a’ szikrát, a’ Napot,
Vastag setétségből ütötte-ki!
Lobbants bőltsességet Lelkembe, melly
Hozzád Partjához, ’s kintséhez repűl,
Mint a’ tömött aranyhoz a’ fukar
Míg mások gondok nélkűl nyugszanak.

Ezenn a’ Lélek ’s Természet setét
Ködén, ezen a’ kettős éjtszakán
Keresztűl kűldjél kérlek eggy kegyes
Súgárt fényt vetni ’s meg-vídítani etc. etc.

[Kazinczy jegyzete:]
*) a’ fekete ügy Pontus Eux. apud Bartsai