Nagyságos Uram!
Az a’ munkám, a’ mellybe nékem a’ Geszner’ Idylliuminak Magyarrá tétele kerűlt, és a’ melly hat esztendők alatt sok éjjeli óráimat hagyta álmatlanúl, reménységemen felül van meg-jutalmazva! Imé! annak a’ keze tészi homlokomra a’ repkény koszorút, a’ kitől azt egyedül óhajtottam el nyerni! ’s már most félénkség nélkül, sőt erős bízodalommal jelenek meg Hazám előtt, mert Nagyságodnak javallásával bírok; e’ pedig igaz érdem!
Vakmerő kívánság ugyan, de mit nem mer az a’ kinek ennyi engedtetett? – ha reményleni merném hogy Nagyságod a’ Magyar fordításra néző törvénnyeit Idylliumimhoz ragasztanom meg-engedné, ’s az által munkámnak nagyobb érdemet juttatna, kevélyebben jelennék meg a’ sok servum pecus forditók előtt, mint Geszner, midőn Frantzia és Németh Ország a’ Diderot meséit az ő újabb Idylliumival vette leg-elöször!
A’ Kézírásom visza kűldésébe leg alkalmatosabbnak gondolnám Weingand Könyvárrost. Ő leg-hamarább is kezemhez küldhetné.
Én hálákat, forró hálákat adok az Istennek azért a’ szerentséért, hogy igyekezetemet illyen nagy jutalommal jutalmazta meg. Szenyvedjen meg Nagyságod igaz tisztelői számában, és tegyen alkalmatosabbá vezérlése által, hogy Hazámnak hasznára lehessek. Ki is a’ leg forróbb tisztelettel maradok
Nagysádnak
Kassán, 12. Jan. 1786.
alázatos szólgája
Kazinczy Ferentz
T. Abaújvár és Torna Vgyék VNotariusa.