Pozsony, 1796. november 30.
Kiváltképen való Drága Asszonyom s Ángyom!
Én az Instantiát beadván, utánna jártam hogy hol marad, hogy semmi hirét nem tudhatom; ugy osztán megtudtam, hogy ő Felsége Bécsbe küldötte azon Instantiákat mellyek ezen szerencsétlenségben levők felől adatattak. Különös a vélekedés, némelyek beszélik, hogy a békességig nem is lehet várni szabadulasokat; mások állítják, hogy a Diéta végivel Ki fognak szabadulni; adná a Teremtő. László Öcsém felől gondoskodtam, mindjárt, a Dieta eleivel szólottam Vay Dániel Urral, a ki is azonnal irt az Adjutansnak felőle és feleletet is vett tegnap, azt irta hogy egésséges. Rédey Ferencz ur, Horváth Sigmond, Gróff Károlyi és herczeg Eszterházy mennek az Armadához, Károly Herczeghez; a győzedelmeit köszöni az ország és több szerencsét ohajt. Kértem Rédey Ferencz urat hogy az öcsémet Ő Herczegségének commendálja, de kértem Herczeg Eszterházyt is és igen kegyesen ajánlotta. Mi, reménylem, 20-dik táján otthon fogunk lenni. Ezzel uri Gratiájában ajánlott, örökös tisztelet mellett maradtam –
Az Asszonynak – Asszonyom Ángyomnak
Pozsony 30. 9ber [november] 1796.
alázatos szolgája
Kazinczy András.
m[aga] s[aját] k[ezével]