Pozsony, 1795. november 23.
Kiváltképen való drága Asszonyom s Ángyom!
A Palatinus Ő Herczegségének beadván az Instantiát, időt adtam Ő Herczegségének hogy szólhasson Császár Ő Felségével. Tegnap voltam Audientián a Felséges Császárnál, és Asszonyom Ángyom’ nevével benyujtottam az Instantiat; igen Kegyesen fogadott; szóval is esedeztem szegény Öcsém iránt; felelt: hogy nem reflectálhatja magát, hanem szólni fog a Directorral. Azonnal a Directorhoz mentem s mondottam mit mondott a Császár és hogy csak az ő opiniojától függ. Ha ő jó opiniót fog adni, tehát egész reménységem vagyon a megszabaduláshoz. Nagyon ajánlotta Kegyességét. – Voltam a Primásnál is, ő is bíztatott; – ma megyek a Cancelláriushoz, ámbár már egyszer voltam; semmit sem mulatok el, valamit csak tehetek. A Szulyovszky’ leányai kettő is itten vagyon, azok is tegnap voltak a Császárnál. Gróf Teleky Cancellariusnál is voltam, instaltam hogy a mit tehet segitsen szegényen ő is; készségét ajánlotta; további dolog-folyamatjáról tudósítani el nem mulatom; az alatt is atyafiságos uri grátiájában ajánlott, örökös tisztelet mellett maradok Az Asszonynak Asszonyom s Ángyomnak alázatos szolgája
Kazinczy András m[aga] s[aját] k[ezével] Pozsony, 23a 9bris [novembris], 1796.