Nagyvárad, 1795. augusztus 6.
Tekintetes jó Asszonyom!
Minden kérésem az Tekint[etes] Asszonyhoz csak az, hogy az ide zárt Levelet melyet Kedves Rab fiától, személyesen látván, hoztam, vegye jó neven tőllem. Ha tehetségem engedné nagyobb dolgokban is kész lennék szolgálatjára; az idő mindent meg igazít, azonban a minek meg kell lenni, meg lesz. Állapotjárol egyéb roszat nem irhatok, hanem hogy a Rabság az arany palotákban is keserves. Csókolja általam kezeit az Asszonynak s kéri, ne felejtkezzék el tovább is Édes Anya lenni. Parancsoljon az Asszony velem akármiben is a tehetségig meg nem szünöm Házának jó Barátja lenni. A Spisits Zala vármegyei Vice-Ispánnak le irott képe hol legyen, kérem, méltóztassék tudósitani, ha ott van-e? mivel azon ur kért hogy tudakoznám meg Ferencztől. Ő a képiróhoz igazitott, az holott nem találván többé vele szólanom nem lehetett. A környül állásokból azt lehetett végre ki hoznom, hogy akkor vittek el, mikor Ferenczet hozták Budára. El várom ez iránt tudósitását az Asszonynak ’s maradok Váradon 6. August[i] 1795.
alázatos szolgája
Rettegi Sigmond m[aga] s[aját] k[ezével]
Titulusom a levelen így legyen:
A Monsieur Monsieur Sigismund de Rettegi
par Grand Vardein a Homorogh.