Buda, 1795. július 2.
Budán, Julius 2dikán 1795.
Édes Asszonyom Anyám!
Dienes öcsém lassan lassan elbeszélte előttem, melly anyai aggódások köztt találta légyen Asszonyom Anyámat. – Higgye el azt nékem, édes Asszonyám, hogy azok, a miket tőle Asszonyámnak elbetegűlése felől hallottam, szerencsétlen esetemnek legkeservesebb büntetései közé tartoznak. Én ugyan tudtam azt külömben is, hogy az Asszonyám anyai szíve véghetetlenűl fogja érzeni a reám mért, de Ő Felségének természetes irgalma által elfordított csapást: de az a hír, hogy Asszonyám miattam fekvő beteggé lett, és hogy olly beteg volt, hogy Pesten és Budán, a mint Dienestől is, az öreg Szlávy úrtól is hallom, halálát is beszéllették, csak nem az ájulásig borzasztott-el. Ha Asszonyámat az anyai szív’ gyengesége megölte volna, bánatom nem lelt volna soha enyhűlést, és úgy néztem volna magamat, mint ezen iszonyú halálnak boldogtalan okát.
Kérem Asszonyámat anyai szivének szent érzéseire, a mi javunkra kérem Asszonyámat, vegyen vigasztalást, s ne szerencséltesse életét, melly mindnyájunknak olly becses, hasznos és szükséges, és a mellyért én ugyan, ha fellehetne cserélni, a magamét örömmel tenném-le. – Ismét sírok! most negyedszer fogságom ólta. Mert éntőlem megtagadta a sirás enyhitéseit a Természet, s ha csak a magam szenvedéseit kell szenvednem, egészen elfásulva szenvedek, s csak akkor hullat szemem könnyeket, mikor vagy a gyermeki, vagy a testvéri érzések egyvelednek kínjaim közé. – Az Isten elhozza nem sokára szenvedéseimnek végét. Ő Felsége bizony a mi kínzásunkban nem gyönyörködik: hanem a haza nyugodalmáért vigyázva büntet. S ez az érzés azt cselekszi, hogy a mennyire az emberiség engedi, nyugodt elmével várom kiszabadúlásomnak boldog óráját.
Uram Bátyámnak s az Öcsémnek elmenetelek ólta Szulyovszky urral egy szobában vagyok. Együtt lévén, egymást vigasztalgatván, együtt évén, nem lehet elképzelni mennyivel szerencsésebb állapotunk mint ezelőtt volt! s micsoda örömünkre válik mindkettőnknek atyánkfiairól, lakóhelyeinkről dolgainkról beszéllgetni. – Azólta tért meg mind kettőnknek egéssége, appetítusa, s nyugodt alvása.
Az öcsémnek Miklósnak egy házassági gondolatja van. A lyány szegény, de igen jó; és jó feleség, jó anya, jó házi gazdasszony lesz. A Születés és Connexio is tekintetet érdemel. Én véghetetlenűl örvendenék, ha fogságomban azt a hírt hallanám, hogy a két Öcsém megházasodott; és ha azt reménylhetném, hogy ha majd Ő Felségének Királyi Kegyelme, és a’ mi kedves Palatinusunk kegyessége lánczaim közzűl kiereszt, és haza bocsát, a két Öcsém karjain két szeretetre méltó menyecske szaladna megölelésemre. A pénz is jó, nagyon jó, kivált midőn nyolcz testvére van a házasulandónak: de nem látom által mért kellene mindnyájunknak csak azon törekedni hogy nagyok legyünk, mert az is lehet boldog a ki nem nagy.
Ajánlom magamat Asszonyom Anyámnak anyai kegyességeibe, Testvéreimet csókolom s maradok gyermeki hív tisztelettel Asszonyom Anyámnak
alázatos engedelmes gyermeke
Ferencz m[aga ]s[aját] k[ezével]
Ha jónak látja Asszonyám, és a lovak árra felette le nem szállott, nem bánnám ha az enyémek eladódnának: hiszen ha az Isten ki szabadít, szerezhetek mást; és nem többé czifrát.