Bécs, 1795. május 23.
Édes Hugom!
Ezen holnapnak 20-dik napján, az öt elsők ugymint Martinovics, Hajnóczi, Laczkovics, Szent Marjai, és Sigray Budán méltó büntetéseket vették. A Vármegye Jurisdictiojának általadatattak, és Budán a vár alatt fejek vétetett. Ha ők nem lettek volna, ennyi sok ember veszedelembe nem keveredett volna. Ugyan az nap, a mint a pesti levelek bizonyítják, Miklós Öcsém is szabadon bocsátatott; irt neki Dienes, ha a levél még Pesten kapja, hogy jöjjön fel Bécsbe; innen magammal vinném Regmeczre. Ferenczről még semmi bizonyost nem irhatok, hanem minden szempillantásban váratatnak a Processusok, hogy fel fognak küldetetni. A Pesti levelek irják, hogy tegnap kellett volna nekiek Pestről, vagy inkább Budáról indúlni. Ha elérkeznek, újra audientiát fogok kérni és grátiát kódulni. Amint feljebb is irtam, bizonyost nem irhat az ember, de Ferenczről közönségesen beszélik hogy sok allevians circumstantiái legyenek, és így a gratia felől kétség sem lehet oly Kegyelmes Fejedelem alatt, a ki senkinek vérét kiontatni nem akarná s nem engedné, ha a közönséges Társaságnak bátorsága nem kényszerítené akaratja ellen. Kérlek kérjed asszonyom Ángyomot, hogy egészségére vigyázon, a dolog kimenetelét bízza a mindenhatóra és hitesse el magával, hogy sem én, sem az öcsém Dienes semmit el nem mulat a mi hasznára lehet Ferencznek. A környül állás ugy van, hogy ha későbben nem, de elébb tizedik Juniusnál innen el nem indúlhatok. A sógort s a kicsinyeket csókolom s maradok
Bátyád szolgád – Kazinczy m[aga] s[aját] k[ezével]
Bécs 23a Mai 1795.