Nagyvárad, 1795. február 27.
Drága kedves Néném Asszony,
Reménylem, vette eddig Néném-Asszony az öcsém Dienes levelét. Ő tegnapelőtt ujra felindult Pestre, minthogy a szegény foglyoknak a dolga már a K[irályi] Tábla előtt foly. Miklós, a mint a kisérő tiszt mondja, a párnazsákot vissza akarta küldeni, de nem engedték meg, azt mondván, hogy hát az ágyneműt miben viszi haza. Ez jó jel; de különben is bizonyos lehet Néném-Asszony benne, hogy kevés idő mulva vigasztalást hall. Mikor jön Dienes haza nem tudhatom, mert ő nem jön el addig Pestről, mig vége nem lesz a dolgoknak. A feleségem Néném-Asszonyt csókolja, én pedig atyafi szives indulatiba ajánlott maradok
Várad, 27a febr[uarii] 1795.
alázatos szolgája, Eöccse
Péchy Imre.