Buda, 1795. február 26.
Drága Kedves Asszonyom Anyám!
Kimondhatatlan örömmel vettem tegnapi napon kedves Anyámnak hozzám írott Levelét. Hasonló örömmel írom ezt a Méltóságos Director Úrnak engedelméből, melly által Asszonyám felőlem bizonyos tudósitást vehet. – Asszonyámnak anyai szíve tudom eléggé meg van illetődve, annyival inkább, hogy a köznép itten való tartatásunk felől tökéletlen hírt terjesztett el. Kedves Asszonyámnak tehát, s Testvéreimnek, a kik sorsom felett nyughatatlanságban vannak, megnyugtatásokra írhatom, hogy itten egész becsülettel s tiszteségesen tartartom; reggel Fölöstökömöm, délben pedig négy tál ételem, két zsemlyém, s egy meszely borom vagyon. Szobám napjában kétszer fűl, tisztán tartatik, s majd minden nap kifüstölik. Könyvet is kapok olvasni, s minden szükségem kipótoltatik, úgy hogy semmiben rövidségem nincsen. E szerint látja, Kedves Asszonyám, hogy állapotunk egészen különbözik a közhírtől, s magát irántam meg nyugtathatja. – A mi egésségemet illeti, az oly jó hogy nem említem, hogy valaha jobb lett volna. Egy két nap fogfájást szenvedtem, s azt kihúzattam. Egyebiránt itt az időt olvasással, s fel s alá járkálással töltöm. – A Bátyám egéssége felől nem tudósíthatom Asszonyámat, mert arról magam sem tudok semmit; tartása pedig az enyémhez hasonló.
Itten magánosságomban nagyon megörvendeztető dolog az, hogy Kedves Asszonyám felől valamit tudhatok; annyival nagyobb pedig, hogy Levelét is vehettem. Testvéreim felől is örömest kivánnék valamit hallani, de minthogy felőlök Levelében emlékezetet nem tett Kedves Asszonyám, onnan azt húzom ki, hogy egésségesek, a mellyen igen örvendek. –
Már bérekesztem levelemet azon kérésemet megújítván, hogy irántam nyugott szívvel méltóztassék lenni Kedves Asszonyám. – Nagy Asszonyámat, András és Péter Bátyám uraimékat tisztelem, Testvéreimet, s Atyámfiaimat csókolom, s hitessék el magokkal, hogy az én Ő irántok való szeretetem határt nem ismér. Kedves Asszonyámat pedig további anyai szeretetében való megtartatásomért esedezem. A ki örökös tisztelettel maradok – Kedves Asszonyámnak
alázatos engedelmes fia Kazinczy Miklós m[aga] k[ezével]
A Budai várban, februáriusnak 26-dikán 1795.