Cegléd, 1795. január 16.
Czegléd, Pénteken este 6 órakor d[ie] 16a Januar[ii] 795.
Drága kedves Asszonyám.
Váradról 13a hujus éjjel lett elindulásunk ólta, Hadnagy Sturm Úrnak 4 legénynyel való őrizete alatt ide jutottunk; minthogy pedig ma egész éjjel akarunk menni, holnap reggel már alkalmasint Pesten leszünk. Az engemet kisérő Tiszt Úr velem a legnagyobb emberiséggel, s becsülettel bánik. A mi pedig engemet illet, én egyébiránt elég vígan útazom, hanem az Asszonyám keserüségét képzelvén el, az szívemet igen meg keseríti. Mind az által legyen édes Asszonyám megnyugodva, mert én ártatlan vagyok. Teljes reménységben lehet Asszonyám, hogy ismét nem sokára anyai szivéhez szoríthat. Addig is pedig, míg számtalan anyai gratziáit, mellyekért örökké lekötelezve leszek, személyesen meghálálhatnám, ezen Levelem által kívánom kötelességemet teljesíteni. Már készen vannak a lovak, be kell levelemet rekeszteni, mellyet is hív testvéreimnek, rokonimnak, s barátimnak ezerszer való csókolásával cselekszek – Józsit kimondhatatlanul csókolom, Klárit, s Julist és Laczit. Én pedig az ő további szeretetöket is, az édes Asszonyáméval együtt kikérem.
Kazinczy Miklós.
*[a teljes név áthúzva]