Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Kedves Néném Aszszony!^*

Azon szomoruságot melyet Nénem Asszony anyai szíve érez, én is abban a mértekben érezvén, a melyben Néném Asszony’ s gyermekei’ szoros s szíves atyafiságokat tapasztaltam, semmit örömest nem cselekszek mintha mostani szomorúságában Nénem Asszonynak valamely vigasztalást nyujthatok.

Pesten létemmel az Öcsém sorsáról értekeztem, sőt az Épületbe a melyben tartatnak magam elmentem; vele beszélni szabad nem levén, a Hadnagyot hozzá küldöttem, meg tudakozni ha nincsen-e valami szüksége; s arról bizonyos lehet Néném Asszony, hogy a szabadságon kivül minden egyéb élelmekre szükségei elegendőképen ki pótoltatnak, pénze vagyon, arra az esetre pedig ha valami szüksége esnék, szólottam Bátyám Bay Ferencz Urammal, hogy ne engedje meg szükülni. Azt maga Néném asszony elgondolhatja, hogy a dolgok titokban foly, annyit mind azon által lehet tudni, hogy nem mindnyájan egyenlő vétkesek, sőt ártatlanok is lehetnek, s talám vagynak is közöttök, a mint ezt a Körmendi Plebanus példája is bizonyítja, a ki szabadon elbocsáttatott. Tudván az Öcsémnek csendes erkölcsét, értelmességét, merem Néném asszonyt bíztatni, hogy az Öcsém lesz egyik azok között, a kinek ártatlanságát a Törvény és Ő Felsége meg fogja ismerni. Addig pedig viselje magát erősen Nénem Asszony, s kivánom is hogy az Isten adjon Néném Asszonynak dupla erőt a szomoruságoknak meggyőzésére. Ha nem tudnám, hogy az ilyen esetekben mindenkor ártatlanok is bele szoktak kevertetni, nem hogy Néném asszonyt tudnám vigasztalni, de magam is vigasztalhatatlan volnék. Főképp minekutána tegnap olyan szerencsétlen voltam, hogy a Felséges Herczeg Palatinustól egy Parancsolatot vevén, látom belőle, hogy az már elfogattattak közöl egyel szembe való állitás végett, Miklóst kivánja felküldeni, s már el is küldöttem, de szabadon és oly becsülettel a mint kivánni lehet. Ne szomorkodjék Néném Asszony mód nélkül, ne féltse egyiket is, mert rövid idő mulva két annyi lesz a’ Néném asszony’ öröme, mint a mostani szomorusága, a melynek szíves kivánása mellett Feleségemmel együtt Néném Asszony atyafi szeretetében ajánlott különös tisztelettel maradok

Kedves Néném Asszonynak

Várad 14 Jan[uarii] 1795.