Nagyvárad, 1795. január 13.
Drága Kedves Asszonyám! Velem is az a szerencsétlenség történt, a mi Ferenczczel. Mind azáltal ne törődjön rajtam Asszonyám semmit, csak arra kérem. Én ártatlan vagyok, lehetetlen szenvednem, kevés idő múlva reménylem haza jöhetek. Asszonyámnak a keserűségét jól tudom, de ez örömmé fog változni; nékem ez is esik legnehezebben, hogy most miattam újabb bánatja van. – Kedves Testvéreimet mind, András, s Péter Bátyámékat tisztelem, csókolom. Ne töprönködjenek rajtam legkisebbet is, nem sokára magok között fognak látni. Reggel 4 óra tájban indulok Sturm nevü Hadnagy urral a Wirtemberg Regementjéből; a többi környülállásokat Dienes bátyám megírja. Én pedig anyai szeretetét továbbá is kikérem Asszonyom Anyámnak, a melly engemet véghetetlenűl boldogít. Várad d[ie] 13. Januar[ii] 1795.
igazán tisztelő fia
Míklós. s[aját] k[ezével] –
Józsit csókolom.