Sátoraljaújhely, 1794. december 15.
Ujhely, a barátszeri fogadó’ felső szobájában.
1794. decemb[ris]. 15d.
Édes Asszonyám! 7 órakor ide érkeztek Szulyovszky és Dansics (olv. Tansics) urak, Kapitány Fekete és Zsigárdi urak által kísérve. Mind a hárman egyforma bátorsággal viseljük a csapást, és mind a hárman boldogok vagyunk jó emberek által vezettetve. Pesten a József’ új épületjéb[en] leszünk szállva. Kiki külön, de Kapit[ány] Nováki úrnak parancsolatja van, hogy napjáb[an] hatszor eljöjjön hozzánk, ő mosat, varrat, és a mire szükségünk lessz. Reménységet nyújtanak, h[ogy] levelet fogok Asszonyámhoz írni; de addig ne írjon Assz[onyá]m, mig én tőlem nem kap. Ejjel nappal fogunk menni. 30. is van már fogva. – Az inasnak nem szabad jönni, mert minden szekéren 2. legény űl, és az szolgál körülttünk. Crimen lesae Ma[jes]t[a]tissal vádolnak. Csendesen viselem sorsomat. Assz[onyá]m is cselekedje ugyan azt. Az Inasom B[áró] Vécseihez megyen szolgálatba. Úgy végeztem még Kassán. Kérem Assz[onyá]mat, méltoztassék néki ruháját úgy kiosztani, hogy inkább nekem legyen károm, mint neki. Még megszolgálhatja. A bőr nadrágot meg kellene tartani, ha a mentét v[agy] dolmányt néki adja is Assz[onyá]m.
Köszöntöm az Öcsémet, és ajánlom magamat barátságába. Köszöntöm a Húgomat is. Asszonyámtól azt kérem, hogy magát festettesse nékem, és életének kedvezzen én erettem és Testvéreimért. Eljen boldogúl Assz[onyá]m, az Isten terjessze ki atyai védelmét Asszonyámon.
A Nagy Asszonyám kezeit csókolom, úgy Dienest és Miklóst, Susit. Asszonyám[na]k újra csókolom anyai kegyességeiért kezeit. Adja Isten hogy nem sokára láthassam Asszonyámat.
8 órakor.