Kegyelmes Gróf,
különös kegyességü Pártfogónk!
Éppen ebben a’ szempillantatban veszem Pestről a kívánt Catalogust, egy kis tzédulával eggyütt, mellyet bátorkodom ide rekeszteni. – Ujságúl azt írhatom, hogy e’ folyó hónapnak 3.
án újra is kettőt végeztek ki Budán a’ világról, úgymint
Szolártsek Jurátust, és
Ősz Prókátort. Azzal két Pap ment ki, ezzel pedig egy Prédikátor. Szolártseknek még nem nőtt volt meg a’ szakálla, fel-serdült iffiu, szépen fel öltözött, haját bé porozta, úgy vitte fejét a’ hóhér pallosa alá. Ősz halavány volt mindenkor, ’s ez úttal is. Azonban mind ez, mind amaz is nagy bátorságot mutattak. Ősznek kétszerre vágta le a’ fejét, a’ hóhér szót tsak ez által is meg érdemlet Hóhér. A’ többiekről már most nagyobb a’ reménység, hogy mindnyájaknak meg fog kegyelmezni a’ felség. Már Szulovszkynak, Kazinczy Ferentznek, ’s még egynehányoknak meg is kegyelmezett, ’s büntetésül egynehány esztendőig tartó rabságot hagyott nekik.
*hagyott <meg> nekik.
Magamat tapasztalt kegyess[ég]ébe ajánlom Excellentiádnak, ’s vagyok mind holtomig
Excellentiádnak
Bétsben Jun. 5én
1795.
Kész alázatos szolgája
Görög, az iffiu Gróf
Kollonits László Nevel[ője]