Kedves barátom.
Te tudod legjobban, hogy ez első tudósításom, mellyet újságodba küldök a’ bé-iktatás végett. Egerben mégis bosszonkodnak ellenem, a’ vas-századi setétség’ némelly fiai azon sorokért, mellyeket a’ váras’ fel-szabadulása felől, nem emlékezem, hanyadik darabodban olvastam. E’ nek szerzője én volttam, azt mondják. Ám bosszonkodjanak, de engem még a’ dühödő egri oroszlánynak otsmány ordításai sem vehetnek a’ ra, hogy magam magamat az egész ország előtt, mert hová nem hatott el a’ te kedves Kurirod? köz helyen meg-ditsérjem. Egyébbként soha nem szégyenleném magamat a’ nak szerzőjének vallani; olly gyönyörű toll írtta azt. Most sem a’ ditsőség szertelen kívánása, hanem Hazám szeretete, ’s azon repeső öröm, melly eggy buzgó Hazafinak szívére árad, midőn anya-nyelvének elő-menetelét tapasztalja, adja kezembe tollamat. Ugyan is miólta szerentsém vagyon ezen királyi várasban az Ifjúságot a’ magyar nyelvben ’s Litteraturában oktatni: igazságtalan volnék, ha meg-nem-vallanám, hogy édes örömmel tapasztalttam napról napra a’ nak nem közép-szerű előmenetelét. Én mit tettem légyen a’ dologban, azt mások’ itéletére bízom, ’s talám még az esztendő végével közre kerülendő magyar Nyelv-tanító könyvem ki-mutatja. De érdemes Directorunknak, T. Bárdosy Jósef úrnak érdemeit ez úttal el mellőzni, ez a’ leg-nagyobb-hálá-adatlanság vólna, eggy szívtől, ki az érdemet betsülni tudja, azon nemes lelkű Férjfiak iránt, kiknek nyelvünk ’s Litteraturánk virágoztatása szíveken olly mélyen fekszik. Ez az érdemes Úr, ki széles tudománnyairól ’s munkáiról a’ nélkül is az egész Haza előtt tiszteletes, Ki a’ szép mesterségekben, kiváltt a’ Poesisban, a’ Historiákban, a’ Törvény-tudásban egyaránt jártas, ’s eggy nem sokára közre kerülendő átaljában originalis munkája által nem tsak a’ magyar földet, hanem a’ külső tudósokat is bámulásra fogja vonni a’ nak újságával. Ez az érdemes Úri Hazafi, még annak előtte Lőtsén az Iskolába bé-köszöntöm vólna, már előre készítette az Ifjúságot azon jó téteménynek hálá-adatos el-fogadására, mellyre az országot az el-felejthetetlen Leopold atyai kegyességgel méltóztatta, ’s kellemetes ékessen szóllásával serkengette a’ nak meg-hálálására, a’ mit is a’ kor fognának véghez vinni, ha a’ Felség’ jól-tévő tekénteteinek, tellyes igyekezettel anya-nyelvünk tanításának adván magokat, tökélletesen meg-felelnének. Eggyszer ’s mind kértte az érdemes Professor Urakat is, hogy ugyan azont tselekednék kiki a’ maga Iskolájában; ámbár nem is voltt ezeknek szűkségök a’ jeladásra, kit önnként is meg-meg annyi oszlopai támadó Literaturánknak. Nyelvünknek illy hathatós pártfogói ’s elő-mozdítói segíttségével öszve-kapcsolván hivatalombéli igyekezetemet, édes reménységgel képzelttem vala előre azon hasznokat, mellyeket hogy most valósággal tapasztalok, hazafiúi érzéssel jelentem általad a’ részt-vevő közönségnek. Ma, az az 4-dik Juniusban tartottam első magyar hónapos Exament a’ T. Director Úr F. T. Otskay Prépost, F. T. Bárdosy Josef Kánonok Úr, T. Klobusitzky, Nemzetes Horváth Úr Vármegye’ Tiszte, T. Lux Exjesuita, T. P. Amadus Kersurits, P. Primus Kováts N. Hubert, Praháry, és Kiss Professor Urak’ jelen létében. Ez az examen hogy mentt légyen véghez, én a’nak környül-állásairól nem szóllhatok, ne hogy valaki a’ kérkedésről vádoljon. Elég az, hogy a’ Felelők a’ nagy Tudományú, ’s bölts ítéletű T. Director Úrnak ’s az egész jelenlévő úri’ személyeknek hellyben hagyását tökélletesen meg-nyertték. A’ kik ez alkalmatossággal kérdeztettek, mindnyájan olly készséggel felelttek, hogy igen nehéz közöttök külömbbséget tenni. Gyönyörűséggel hallgatjuk vala a’ Németek, ’s Tótok szájából a’ Magyar nyelvnek elejeit, ’s el-futottuk gondolatunkkal azon arany időket, hol az egész haza, a’ hozzá tartozandó Tartományokkal eggyütt, más nemzetek ditső példája szerént, ugyan azon eggy virágzó nyelven fog írhatni ’s beszéllhetni. Azon jeles Ifjaknak nevei, kik feleletekkel ekkor tellyes kedvességet találtak, ím’ e’ következendők: Nemes Bárdosy Jósef a’ T, Director Úr nevendék Fija, Rapsántzky M. Rhetor, N. Mariássy, Kossány, Répássy, Paluza Poeta, Lengváry, Klimvitzky, Gramf, S[…], Pr[…]. Iktasd-bé neveiket Kurírodba Kedves Barátom, hogy ezeknek dítséretes példáji másokat is hasonló szorgalmatosságra gerjesszenek. Öntözzük a dítséret harmatjával e’ gyenge plántákat, hogy belőlök a’ jövendő világnak oszlopokat nevelhessünk.
Élj boldogúl Kuríraiddal eggyütt.
a’ Lőtsei Ifjúság Magyar Daykája.