Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Vettem Leveledet a’ Pálunkéval eggyütt. Az utolsónak azon szavai „Alig ha kérésedből semmi sem lesz’, Janusek minden felől tolattatik.” bosszankodásra indított. De talám azólta már valami bizonyosabbat tudsz jövendőbéli szerentséd felől. Azonban, ha fel-tett tzélodat űzheted, nem lészsz boldogtalan, mert a’ Hazának használni fogsz. Kik azon Társaságnak indítói? Tagjai? Tehetősek é? Alkalmatosak é? ezeket tartozol nékem meg-írni. Ha meg-vagynak a’ meg-kívántatott tulajdonságai, úgy Jegyzői hivatalod eggy emberséges Haza-fi előtt, bötsületesebb akármelly Directorságnál, vagy Vice-Ispányságnál is. Indultatok é már? én óhajtva várom mozdulástokat –

Én Mérát itt nem hagyhatom, mert embertelenség vólna szavamat vissza-húzni. Mint töltöm az üdőt? Mint tettzik az itt lakás? Te azt könnyen ítélheted. Új esztendőre illy ki-fejezésekkel adttam-ki magános szobámban elmém’-állapotját:

Ezen versek német rámára vagynak húzva; a’ lábakon kívül, mellyek a’ Versegi’ mértékére vagynak véve, az asszonyi rhytmus váltogatja a’ férj-fi rhytmust. Meg-mutathatod Kerekesnek, ’s Görögnek, majd mit mondanak felőlök?

Mitsoda Levelek azok, mellyek Egerből záporként omlanak ellened? Mit akar Nyárai? Hát nem elég nagy fülei vagynak az egri Oroszlány-bőrbe varr’tt Szamárnak? Mi szűkség azokat Nyáraynak tóldani? – Hogy azokat meg-trutzoljuk, nem látok jobb alkalmatosságot, mint sem, ha az én Egri Papi beszédeimet darabonként rendre a’ Szatsvay Újságába iktathatnád. Most’ ide írok eggy töredéket eggy Primitrális Beszédből, mellyet az el-múlt Április 2kán tartottam a’ Cisterciták’ Synagogájában, a’ papi hivatal nyomos volttáról. El-hagyom a’ kezdetét; most tsak az első részt írom ide:

Nagy az Eggy-házi hivatal’ méltósága, mert a’ nak arányja az ember üdei, és örök boldogsága. A’ vagy lehet é méltóságosabb hivatal a’ nál, melly az ember boldogulását munkálja? E’ re törekedünk mindnyájan. Ez közönséges végök a’ halandóknak. Az eggyházi hivatal tárgyja a’ vallás: a’ vallás szerzi-meg a’ magános ember’ boldogságát, a’ vallás boldogítja a’ köz-társaságot, a’ vallás juttat bennünket az örök boldogságra.

Ugyan is miben áll a’ magános ember boldogsága? Ha nem a’ belső meg-elégedésben, és nyugodalomban? Miből ered a’ belső meg-elégedés, és nyugalom, ha nem ösztöneink’, és hajlandóságaink’ erköltsös ki-elégíttetésökből? A’ vallás tanít bennünket azoknak erköltsös ki-elégíttetésökre. A’ vallás mérsékli gyönyörűségeinket, ’s nem engedi az el-vontt határt által-tapodni: A’ vallás zabolázza indulatinkat, ’s nem hagyja azokat a’ mértéken túl ki-tsapongani: A’ vallás nyugasztalja szívünket a’ bal-történet’ viszontagságaiban, ’s nem engedi azt a’ remény, és kétségbe-esés között habozni. Valljon, Szerelmesim! Mi okozza a’ halandó boldogtalanságát, hanem a’ mértéktelen gyönyörűségek, a’ zabolátlan indulatok szerentsétlen Történetek? Ez itt testi egészségét, ’s lelki vidámságát el-tékozolva nyög a’ bánat fájdalmas érzései alatt, ’s siralommal teként-azon üdő-szakaszra-vissza, mikor’ úszik vala a’ gyönyörűség’ tengerében, ’s fő poltzára hágott képzeltt boldogságának; most’ már a’ ki-mesterkészett gyönyörűségek’ meg-szerzésökre tehetetlen lévén, alkalmatlan a’ természeti gyönyörködések’ el-fogadására is. Amaz ott heves indulatitól el-ragadttatva szív-szakadva eszmélli zabolátlanságának szomorú következéseit, mellyeket el-hárítani már nints’ többé hatalmában: Az amott a’ Boldogság’ öléből ki-ragadttatva hánykodik az eddig nem tapasztaltt bal-eset’ tsapásai között, ’s esdekelve említi azon szerentsés órákat, hol kívánságait kényje szerént tellyesíthette. Ezek az ember’ boldogtalanságának forrásai. Szerelmesim! Bé-dúgja ezeket a’ vallás, ’s gátot vet elejekbe, hogy özönjök az emberi szívre ne áradjon, ’s el-ne-ölje a’ nak kívánatos nyugodalmát: midőn követőit meg-tanítja, mint kellessék a’ földi gyönyörűségeket használni, midőn el-vonja indúlatink előtt a’ határ-hosszát, midőn azt állítja, hogy a’ leg-mostohább viszontagságok is az ember’ javára arányoznak, midőn nem hagyja az el-nyomatott jámbort úgy üldöztetni e’ világon, hogy a’ nak bőséges jutalmot ne ígérjen a’ másikon. Íme Szerelmesim! mi nagy bé-folyása vagyon a’ vallásnak a’ magános ember’ boldogságába! Mi nagy sikere vagyon az Eggy-házi hivatalnak az ember’ meg-nyugosztalására – De nagy bé-folyamatja vagyon az Eggyházi hivatalnak a’ köz-társaság boldogításába is.

Én úgy vélekedem, hogy a’ polgári Társaság’ boldogságát az Eggyesség, a’ Bátorság, a’ Költsönös függés, a’ Serénység, a’ Népesedés teszik. Mind ezeknek elé-segéllésökre el-kerülhetetlen a’ vallás. Hol lehet nagyobb eggyesség, a’ Társaság’ tagjai között, mint a’ hol azokat a’ Költsön-szeretet’ kötele szakaszthatatlanul öszve-fontta? A’ vallás tanítása, hogy ember’ társát kiki úgy kedvellje, mint önn-magát: Szeressed a’ Te ember-társadat, mint önn-magadat, úgy mond Jesus*. Hol lehet nagyobb bátorság, mint hol nem tsak a’ polgári törvények által állított bűntetés, hanem a’ belső meg-győződés tartóztatja a’ társaság’ tagjait mások’ károsításától? A’ vallás’ tanítása, hogy az Isten a’ Szívek’ rejtekeit is által-látja**. Hol lehet pontosabb költsönös függés, mint hol a’ lelki-isméret kötelezi az embereket Elől-járóiknak engedelmeskedni? A’ vallás’ tanítása: Engedelmeskedjetek Elől-járóitoknak***. Minden alája légyen a’ felsőbb hatalomnak vettettve****. Hol nagyobb a’ Serénység, mint azon polgári közönségben, mellynek tagjai belső hivataljoknak tartják a’ munkásságot? A’ vallás’ tanítása: munkával, ’s ortzád’ verejtékjével keress’d élelmedet*****. Hol terjed szaporább lépéssel a’ népesedés, mint a’ hol minden tisztátalan gondolat a’ bűn-lakolás’ terhe alatt tiltatik? Az orvos tanítás, ’s az Igazgatási tudománybéli tapasztalás tanítják, hogy a’ házasságbéli mértékletesség a’ leg-alkalmatosabb eszköz a’ lakosok’ – az ép lakosok’ szaporíttására; A’ vallás tilt-el bennünket minden törvénytelen gyönyörűségtől: Ne paráználkodjál, úgy mond az Írás******. A’ ki ember-társa’ feleségét bűnre kívánja, már paráználkodott Szívében *******– A’ vallásbéli Tudomány’ pontos követése teszi boldoggá a’ polgári társaságot, az eggy-házi hivatal mozdítja-elé a’ Társaság által eggyé szőtt tagok’ szerentséjöket.

De itt meg-nem-szűnik az Eggy-házi hivatal sikere; az üdeig tartó boldogságon túl is ki-terjed, ’s eszközt szolgáltat az Örök Üdvözség el-nyerésére. Ugyan is Szerelmesim! a’ jövendő élet a’ jelenvalónak folytatása, a’ földi boldogság a’ következendőnek eleve-ízlelése; tsak a’ leg kegyesebb halandónak vagyon részök a’ földi boldogságban, tsak a’ leg-tökélletesebb viseletnek van igazsága az örök üdvözségre. Hogyan is juthatnánk a’ mennyei hazába, minek előtte eléggé ki míveltt tehettségeink, törvényesen ki-elégített ösztöneink, ’s hajlandóságaink azon ki-fejtődést meg-szerezhetik, melly a’ jövő életet a’ jelen-lévővel köz-határossá teszi? Itt kell tehát magunkat az örök Boldogság’ el-fogadhatására el-készítenünk, ’s a’ mennyei öröm’ bé-nyomásaira alkalmatosokká tennünk. Ezt a’ vallás’ tanításainak tellyesítése által hajthatni végre, melly, a’ mint feljebb látók, a’ földi gyönyörűséget meg-határozza, zabolázza az indulatokat, a’ bal-történet kínos tsapásait, a’ Gond-viselés’ meg-gondolásával enyhíti, a’ reménység’ balsamomával orvosolja – Jól tévő vallás! felséges tárgy! Méltóságos hivatal! a’ vagy lehet é valami felségesebb azon foglalatosságnál, melly az ember’ mindenkori boldogságát munkálja? lehet é méltóságosabb azon hivatalnál, melly itt is lelki nyugalommal tölti-el a’ halandókat, a’ síron túl pedig félbe-szakadatlan örömmel jutalmazza? – De ezen felséges arány’ el-érhetését tsak azon kötelességek tellyesítése eszközölheti, mellyekkel az Eggy-háziak az alattok lévő híveknek tartóznak – Nyomós az eggy-házi hivatal ezen kötelességekre nézve is, miről a’ 2dik részben.

nb. a’ textusokat keress’d-ki valamelly Concordantia nevű könyvből kaphatsz Vissnertől és tégy elejébe valamelly Preambulumot, à la Egri Szabad Királyi város.