A’ millyen nagy, és reám nézve érdemletlen szerentsémnek tartottam,
*szerentsémnek <tartot> tartottam,
Excellentiádnak erántam mutatott Kegyes Grátziáját: szint’ ollyan szomorúan kellett érzenem azokat a’ szerentsétlenségeket, a’ mellyek miatt mind eddig az én
Magyar Kleistomat (mellyből most már mind Excellentiádnak, mind a’ N: Mélt. Grófnak Ő Excellentiájának a’ számára, szállítottam Pestre) Excellentiádnak lábai’ elejébe nem terjeszthettem.
Mikor a’ nyomtattatásnak elvégzése után, Komáromból Pestre lejöttem; már akkor ottan Excellentiádnak udvarlanom nem lehetett, mind az Excellentiátok eltávozása miatt, mind egyébaránt a’ miatt is hogy önnön elgyengűlésem miatt haza felé kellett sietnem. – Egésségem ugyan, hálá az Istennek, a’ NagyVáradi Majalis Cura által nagyobb részént megjött: de a’ mint onnan haza érkeztem, újabb csapás ért, melly alatt most is nyögök. Ugyanis, Junius 11dikén, a’ szörnyű tűzi Veszedelem Városunknak neki esvén, annak nagy részét a’ Collegiummal, NagyTemplommal, tornyokkal, és más közönséges épűletekkel együtt 2–3 óra alatt üszöggé és hamuvá tette: azok között az én házam is a’ pusztító lángoknak prédájává lett, mellyékes épűleteimmel és kertetskémmel együtt. – Azolta annak, annyira mennyire tőlem telhetik, megújjításában foglalatoskodtam. De megvallom, Kegyelmes Asszonyom! hogy lassan boldogúlhatok.
Ezen az okon, jollehet holtig való privatus életre, és csendes magánosságra szántam volt Munkáim’ kedvéért magamat: most már kéntelen vagyok Hívatalba lépni. Hanem, hogy az mégis ollyan ne találna lenni, a’ mi feltett Planumomtól elszakasztana, és Nemes Nemzetem’ hasznára készítendő Irásaimtól az időt elvonná: legjobban óhajtanék a’ Grófnak Ő Excellentiájának Pesti Bibliothecája mellé szolgálatba állani; minthogy ott egyszersmind elegendő ürességem is lenne, a’ szűkséges Könyveket is czéljaimra nézve megtalálhatnám. Én ugyan tegnap írtam egy alázatos Könyörgő-Levelet Ő Excellentiájának: de tudván azt, hogy az Excellentiád kegyelmes Közbenjárása minden másokénál hathatósabb lészen; bátorkodom, Kegyelmes Grófné! Excellentiádat kézcsókolással az eránt meginstálni.
Bizonyommal mondom, hogy soha Excellentiátoknak effélével nem kívántam volna alkalmatlankodni, ha a’ szomorú szükség most nem kénszerítene. – Tellyes megelégedéssel laktam én egyűgyű kis Örökségemben; semmi Vágyásom egyéb nem volt, hanem hogy Poétai Munkáimat minél hamarább világra adhassam, hogy ezt a’ gondomat letévén, azután nagyobb és fontosabb Irásimon, távol a’ lármától, távol a’ világtól, szabadon dolgozhassam. – Jóllehet én a’ Természetnek fija, barátja, és tisztelője vagyok, jóllehet egy fakadó forrást, egy árnyékos fát, egy andalító kertet vagy erdőt most is, nem csak a’ versemben, hanem a’ szívemben is, felette betsűlök: mégis a’ falusi, vagy mezővárosi életet kerűlnöm kell, szűkségessé tévén a’ nagy városban való lakást énnékem, a’ Bibliotheca, a’ Tudósokkal való társalkodás, és a’ Nemzeti Történetekről való régi Plánumom. Ha itt Debretzenben volna afféle magánosan dolgozó embernek való üres Hívatal: még akkor is megtartóztatna eme’ Kérésemtől az Excellentiátok eránt való mélly tiszteletem, és Reverentiám.
De most Nagyvárosi Conditiot nem esmérvén alkalmatosabbat: bátorkodom töredelmes Instántziámat Excellentiád előtt megujjítani, ’s mélly főhajtással esedezni, méltóztassa ügyemet Ő Excellentiája előtt egy két kegyes szavával elősegélleni. – Az első vagy Custósi Hívatalt, távol légyen, hogy kérni bátorkodjam; tudván, melly sok alkalmatos, derék, és magokat meritáltt Személyek vagynak Excellentiátok udvarában: boldog és megelégedett lészek én, ha tsak a’ második, azaz a’ Cancellistai hívatalt Ő Excellentiájától megnyerhetem is.
Ösztön lesz az nékem, mind arra, hogy Nemzetemnek nagyobb buzgósággal szolgáljak, mind különössen arra, hogy Excellentiátoknak Haza-szerte tiszteltt Nagy Neveket én is egyűgyű Músámmal temjéneztetni holtig meg ne szűnjek. Addigis, magamat, Múzsámat, és egész sorsomat Excellentiádnak természeti Kegyességébe ajánlván, telyes bizodalommal és alázatos kézcsókolással maradok
Nagy-Méltóságú Grófné!
Excellentziádnak
Csokonay Mihály mk.