796. Junius 10-én
Miért nincs annyi az én szívem, hogy elég lenne azok meg jutalmaztatására, a’ kik rollam jól gondolkoznak? – Miért fogy el előllem a’ szó elébb, mint sem azok eránt való szeretetemet vélek ki mutathatnám!… Vagy talám észbe sem vészem, hogy midőn a’ magam indulatjából nézem a’ másokét, hasonlóknak vélvén hozzájok ezeket, szegény! meg tsalom magamat. – ’S talám tsak azért mutatnak az Egek illy nagy számú hasznos barátokat, hogy annál keservesebben szemléljem azoknak tőllem eggyenként hideg el-állásokat. – Az akkori állapotoknak osztán a’ mostanival való egybe vetését, gyenge szívem, valjon hogy álhatod ki! –
Vajha! ezen lejendő kegyetleneknek szívekre tudnám valójában adni akkori szerencsétlenségem, hadd látnák meg igazán, melly bódogtalanná tettek eggy embert! a’ ki
*Kilián: a’ (a)ki
az ő életének mért Circulust egyűgyű esmeretlenségben ki futotta volna, ’s azt az esetet nem érezné, hanemha mások Jóságokat, tsak szívvel mutatták vólna Ő néki. Ha ezt jól meg gondolják, tsak ez-is el iszonyíthatja őket. –
A’ millyen szívre-ható pedig az illyen andalodás, hasonló a’ másik részről az a’ fantásia, a’ melly barátimat hóltig mellettem állóknak fejtegeti…
Oh! adják a’ jól-tevő végzések, hogy ezek számosok
*Kilián: számosok (?)
közzül légy –, ha igy lész, eggy nagy Jóval áldanak meg most ismét az Egek. – A’ mi engemet illet, tellyes erővel fogok igyekezni azon, hogy a’ millyen barátokat kívánok magamnak, én magam ollyan légyek. – Noha jól érzem azt, melly sok áll nékem ellent, hogy azt a kötelességet, mellyet barátimnak végben vinni akarnék, végre ne hajthassam. – De hiszem, hogy mind azokat a’ melly csorbák, azon csekélységekben-is, mellyek tőllem származnak, meg essenek, az én barátaím indulataim meg gondolásával ki pótolhatják.
Utóljára csak olyan indúlatot óhajtok erántam szívedbe, mint a millyet erántad érzek. És hidd el, hogy a’ leg kissebb alkalmatosságot-is hevesen ragadom meg, ha elégséges az erántad való szeretetem ki nyilatkoztatására, és el sem bocsátom mind addig, míg indulatimról bizonyossá nem tészlek. – De azt mindég meg gondold, hogy sokkal jobb barátod néked mint sem mutatja –
Kis Imre.