Te irtál nékem? – sőt ajánlottad barátságodat. – Áldott sorok! – áldott ajanlás! – áldott barátság – mintegy világot és reménységet mutattok a’ következendő időre, ’s nem szenveditek, hogy elcsüggedjék ’s kétségben essék szivem. – Tik vagytok azok a’ tűkörök, mellyek jövendő bóldogságomat még előre meg láttatjátok. – Vajha tsalhatatlanok vólnátok. – Akkor érném el azt a’ véget, mellyre sokan törekednek, de kevesen érik el. – Hát még kételkedem csalhatatlanságok felől? meg engedj, szeretetből származik ez – szeretetből: – szeret ugyan-is tégedet az én szivem, ’s ezt kivánja ezen csekélységgel most-is meg mutatni. – Szeress tehát éngem, már többé nem-is kételkedem – ez a’ boldógság! – Élj vigan és szeress.
*E búcsúzó formula zárja a Gáspár Pálhoz írott 1795-ös levelet is.
*
–