Csak ugyan hát az a’ szikra, melly még jókor meg gyúladt, ki lobbant, és annál sebessebben ég, mennél nagyobb erőt gyüjtött magának, a’ már jó ideig való benn tartatás által. – Ki lobbant – Oh! bóldog Óra, mellyben a’ lett, és hevét eggy néhány sorok által reám csapván az enyim-is rólla el-gyúlt,
*
el-gyúlt A gondolatjelet kötőjelre javítottuk.
és ezen sorokat a’ tiszta indúlatoknak leg sebessebb szárnya-in repiti, az én kedves barátomnak ölében. Óh! ha kivánságimmal édjütt mehetnék, ’s okát baráti szeretetemnek szemeimmel nézhetném!!! – –
Baráti szivedre bízom azon indulatoknak meg itélését, mellyeknek ezen csekély sorok csak nem idétlen szüleményei; ideálisok azok én bennem, mellyeket ezen szavak, mint tökélletlen jegyek, le nem irhatnak. Bár csak a’ fatum engedne időt az én kedves barátimnak mindég ohajtott szemlélésekre! hogy hadd mondhatnám el:
Itt vagynak azok, a’
kik életemnek legnagyobb részét bóldogabbá tészik!!! – keritek időt a’ fatumtól, és nem sokára reménylem, hogy bizom eggy jó barátomra, azon baráti kötelességeknek szemtől szembe való – meg
*
való – meg A gondolatjel felesleges, az Olvasószövegben elhagytuk.
tevését, mellyeket most Levelem akar jelenteni de nem tud. – Erőt és életet. – M.
*– M: Melitesz, Csokonai alteregója, műveinek gyakori szereplője (vö. CsMM, 1981, II. 543. l.), de ugyanígy elképzelhető a Mihály feloldás is, mint erre Mezei Márta utalt lektori véleményében.