[…]vem, de ebbe sem vesztettem el vidámságomat, mert az ártatlan lélek ott is rá talál arra a’ nyúgodalomra, melly tsupán tsak a’ virtusból származik. Az emberi szeretet mindenkor meg vígasztalja a’ szívet, ’s annak jutalma még akkor is meg marad, mikor az ember maga is elhagyatottnak gondolja önnön magát. Tsakugyan meg únja egyszer magát a’ szerentse is, ’s reá mosolyodik arra, a’ kit eddig bosszantani
*
bosszantani Olvashatatlan szóból javítva.
nem irtózott.
Madám! én ennek tsalhatatlan jelét találom abba, hogy a’ Leányasszonyt vélem meg esmértette.
*A meg utólag beszúrva két szó közé, a vélem sor fölötti betoldás, az esmértette vége olvashatatlan betűkből javítva.
*A Madám és a Leányasszony értelmezési lehetőségeiről ld. a Jegyzeteket.
Úgy veszem ezt a’ történetet, mint ollyan ajándékát[…]