HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Erőss János – Csokonai Vitéz Mihálynak
Báránd, 1805. január 20.

Edes Lelkem!

Sir bennem a Lélek nyomorult sorsán. Leg nagyobb őrőm[öm]*
őrőm[öm] A lap széle sérült, a szó végéről hiányzó betűket a pecsét feltörésekor leszakadt és a pecséthez ragadt papírmaradványon olvashatjuk.
a vólna ha jobb egességét hallanám. Igértem vólt hogy tojast kűldök, de Bárándra jővén már azt nem tellyesithetem. Itt jutott tsak eszembe: s emlitvén a dolgot T. Collega és Barátom Uram*
Collega és Barátom Uram: Bod Jánosról lehet szó, aki a Kabához közel eső Bárándon volt lelkész, tehát kollégája Erőss Jánosnak (Bod Jánosról ld. a Kapcsolattörténetnél*). A pecséten is J B monogram olvasható (vö. CsEml. 175. l.).
még is a’ maga részéről kűld tizet Notarius Dobrai Ur*
Dobrai Ur: Thury Etele több Dobrait is említ, de adatok hiányában nem azonosítható egyik sem az itt említettel (Thury, 1908 II. 486. l.), a szövegből csak annyi derül ki, hogy az illető kabai jegyző volt. Egy bizonyos Dobrai József 1787-ben subscribált a debreceni kollégiumban (BarkócziJegyz. II. 28. c. 1., 203. l.), ő szóba jöhet itt.
is tizet adott: ez addig elég lesz mig kűldhetek. Az Isten minél hamarébb gyogyittsa meg. – Jelenteni akarom ezt is, hogy Marton Ur Lexiconjának*
Lexikon: Márton magyar-német szótára.
első darabja nallam van Gabor őtsem hagyta nallam: még a masodik Tiomussa hátra van. Ki ne maradjak belőlle édes Lelkem, mert már az is az enyim lesz.
Vagyok

Bárándon d. 20 Jan. 1805
igaz baráttya
Erőss János
mk.

[Címzés:]

Csokonai Mihály Kedves Barátomnak
Debreczenbenn

P.S. T. Tunyogi Uram*
Tunyogi Uram: talán Tunyogi Szűcs Dániel fiskálisról van szó, akivel Kazinczy is kapcsolatban állott (KazLev. X. 381–382. és XXIII. 490. l.). Decsy Sámuel Almanakjában további két Tunyogi Szűcsre, Jánosra és Györgyre bukkantunk, a szabolcsi járási tisztviselők névsorában (Decsy, 1796, 247. l.). Ismerünk egy Lászlót is, aki 1790-ben subscribált a debreceni kollégiumban, majd 1807-ben Csengerben, 1808-ban Porcsalmán lett lelkész (BarkócziJegyz. II. 28. c. 1., 209. l.).
nallám van. Igen nagyon kőszőnti. Mihelyt Debreczenbe megy mindjárt meg fogja látogatni