A’ mit fogadtam vólt, azt tellyesitettem is mindjárt akkor, hanem ebbe el hibáztam vólt a’ dolgot, hogy ez nem jutva eszembe, hogy az Úrnak az akaratja az, hogy ha mind el nem kőltek az exemplárok, tehát azok a’ mellyek el nem költek személy szerént Compareáljanak
*
Compareál: (lat., rég.) jelen van, megjelenik, vagyis: ’küldessenek vissza Debrecenbe’.
Debreczenbe.
Most tehát az Úrnak egész Levelét közölvén Varró Úrral,
*
Varró Úr: Csokonai „jó embere” (ahogy ő maga nevezi Visszajövetel az Alföldről című versében) Varró János volt, akire azonban itt nem gondolhatunk, mert ő június 16-án meghalt (vö. Péter, 1978, 194. l.;). Neki volt egy István és egy György nevű testvére, akikről azonban nem tudunk semmit, azt sem, éltek-e a kérdéses időben. Ismerünk továbbá egy Varró Jánost, aki 1805-ben cancellista Karcagon (uo.), elképzelhető, hogy Új Péter őrá céloz. Ezzel a Varró Jánossal azonosíthatjuk a kollégium növendékeinek névsorában szereplő „Joh. Varró”-t, aki 1797-ben subscribált, s akiről azt jegyezték fel, hogy karcagi jegyző lett, majd bíró és törvényszéki táblabíró (BarkócziJegyz. II. 28. c. 1., 226.). Fel kell azonban tételeznünk, szemben Péter Lászlóval, hogy élt ekkoriban még egy Varró, nevezetesen egy másik Varró István, akinek a neve előfordul Csokonai két előfizetési listáján is (1800. december 18. és 1802. augusztus 15.), vagyis ekkor még a debreceni kollégiumban tanult, esetlegesen őt is érthetjük Új Péter utalása alatt. (Péter László ezt az Istvánt id. Varró János István nevű testvérével azonosítja, de ez nem lehetséges, mert annak ekkoriban már legalább harmincnégy évesnek kellett lennie, hiszen apja 1770-ben halt meg.) Úgy gondoljuk, leginkább az ifjabbik István vagy János értendő hát itt. Ezek közül az egyik volt egyébként az, aki ránk hagyományozta Csokonai 1794-es legációjának történetét, a hozzá kapcsolódó verses rögtönzéssel egyetemben (vö. CsÖM. III. 120–121., 620–627. l.); ő (de esetleg mindkettő) id. Varró János, Csokonai „jó emberé”-nek fia.
azt feleli hogy az exemplárokból négy el költ, a’ tőbbeket, ha tsak a’ meg essőzött idő miatt, alkalmatosság lesz be fogja kűldeni a’ jövő héten vagy ha akkor nem, mihelyt tsak lehet.
Egyebaránt szerentsémnek tartom hogy ezen dologba, bár nem éppen szerentsés szolgálatjára lehettem az Úrnak, a’ ki tapasztalt szeretetébe magamat továbbra is ajjanlván maradok