Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Sajnálva kelletett ekkoráig észre vennem, hogy Nagyságod előtt kevésebbé esmértethettem meg Természetemnek azt az egyik oldalát, a’ mellyből kifejthette ’s^* el hihette volna Nagyságod, a’ mit most mint Nemes érzésű valóságos Nagyember előtt, én rejtek magánosságomban magamnak^* és a’ Tudományoknak élő kitsíny de szabad emberke, megmondani bátorkodom. Tudnillik hogy

„Nagyságodnak egy személyes vagy tisztje által írásban vagy élő szóval erántam kijelentett kegyes Reflexioját^* 100 Rftnál többre betsűltem volna!”

Ezt a’ Kevélyek kitsúfolják, a’ Chremesek^* Oktalanságnak, az Irígyek Képmutatásnak^* kiabálják:^* de ítéljen^* kiki a’ maga kényje szerént: én ugyan a’ magamé mellett maradok.^* Vatis avarus Haud facile est animus, ugy mond^* Horatius.^* Ezt^* az ő Maximáját szint olly^* szentűl tartom én, mint a’ másikat Principibus^* placuisse viris haud ultima virtus!^*

Ez utólsóbbik^* maxíma miatt el kelle tehát (szándékom és akaratom ellenére) utóljára^* fogadni azon 100 Rft. és tsak úgy mint 100 forintot, mellynek pénzbeli folyamatján^* kivűl semmi egyéb^* betse nintsen. Adójának sem szavai sem kézvonásai nem adták meg annak azt a’ Válort, a’ melly olly nagyon külömbözik egy Uzsorás és egy Poéta előtt, a’ Börszén vagy^* a’ Parnasszuson!

Alázatosan köszönöm mégis Nagyságodnak mint Versifikator^* és mint a’ halotti^* pompára dolgozott egyéb Kézmivesek:^* de köszönetem mellett, mint Poéta, bátorkodom telyes tisztelettel instálni Nagyságodat, méltóztasson nékem a’ Megbold.^* Mlgos. Asszonynak kedves jószágai közzűl egyet, de a’ mellynek mindenét inkább nézvén,^* mint gazdag és^* drága voltát, emlékezetűl megkűldeni. Hadd álljon az az én^* kis Museumomban^* a’ mellyet a’ nyáron rakattam, hadd álljon ama’ Nemes Elhúnytnak emlékezetére,^* Nagyságodnak^* erántam kimutatott kegyes Hajlandóságának zálogáúl, nékem^* újabb újabb háládatosságnak^* ösztönéűl, az én alatsony Irigyeimre^* nézve pedig Perseusnak paizsáúl!^*

Azon szobátskámban^* gyűjtögetem én^* Pártfogóimnak, Joltévőimnek, Barátimnak, Poëta^* társaimnak Képeiket vagy Emlékeztető Valamieket. Illyen apróságért még^* könyörögni sem sajnálok én, Ms. Uram –^* én, a’ ki kevéssel szűkölködvén, kevéssel gondolván, kevés után áhítozván 100 Rftra magamban^* nem sok Impressiót érzek. A’ Versírást^* sem Métier vagy Handwerk gyanánt űzöm én; hízelkedni^* pedig, vagy kedveskedni véle tsak ott akarok, ahol tárgyamra^* egyedűl magam előtt se pirúljak^* meg.

^*Ebből a’ nyilatkozásomból^* (a’ mellyet tsupán^* egy olly nemes gondolkodású Méltósággal,^* mint a’ millyennek Nagyságodat esmérjük, lehet és illik közlenem) méltóztassa Nagyságod közelebbről esmerni azt a’ Debretzeni embert, a’ kit önnön^* Polgártársai nem esmérnek; a’ ki sok dolgot^* nem a’ fő és al Pőbel^* szemeivel néz; a’ kinek fő kívánsága tsak az, hogy csendességét^* meg ne háborítsák; a’ ki Sanssouci lakást^* képzel^* a’ Nádlepte fedél alatt; és a’ ki mégis nem olly^* Cynicus,^{* *}hogy a’ Nagy Urakat,^* ha a’ Tudományoknak,^* a’ Hazának és a’ jó ízlésnek Ns. Baráti, ollyan^* megkülömböztetett tisztelettel ne tömjénezné, mint^* a’ millyennel én változhatatlanúl maradok^* Mélt.^* Kamarás Úr! Nagyságodnak alázatos szolg. Cs. M. mk.