HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sándorffi József – Csokonai Vitéz Mihálynak
Nagyvárad, 1804. május 20.

Nagy érdemű Drága Ur!

Hozzám kűldött betses Levelét vettem tisztelettel, ’s örömmel olvastam azokból a gyönyörű versekből is az Urnak mind méjjen járó gondolatját, mind róllam érdemem felett való képzeléseit. Vajha a meg gyengűlt; sőt szinte szűletésétől fogva gyenge Machinájának*
Machina: (lat., rég.) test.
is oly nagy vólna ereje, mint a milyen nagy erőt mutatnak ezek a szent, és magossan repdeső gondolatok az Ur Lelkébenn
Tulajdon maga az Egességnek Istene Hygiéa léptesse fellyebb az Urat, az egesség, és betegeskedés közt lévő közép fogról mellyenn mint írja most áll, a leg felsőbb poláris elevátzióra,*
poláris elevátzió: temészettudományos és metaforikus kép(zet)ek együttese, az elevátzió ’felemelkedés’-t jelent, a polaris csillagászati fogalma átvitt értelemben jelentheti a földtől való ’merőleges’ felemelkedést.
tsak hogy midőn feje tetejével veréndi is a tsillagzatokat Horátius mellett, ne felejtkezzen el akkor is
Az Urat
igazánn szerető hív
Eskulapjáról és Barátjáról
Sándorffiról.
N.Váradonn
Majus 20-dikán
1804.benn.