Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Tek. Úr! Már ekkoráig is olly sok nemes tetteit volt szerentsém a’ Tek. Úrnak egy ’s más hellyeken hallanom, hogy számos^* okaim vagynak a’ Tekintetes Úr^* eránt való azon bízodalmomra, melly szerént a’ Tudományos Világ eránt is nagy lelkét megmutatni gyönyörűségnek tartándja. Ebbéli bízodalmomból bátorkodom egy kisded Poétai Munkámat a’ Tek. Úrnak hathatós Pártfogásába ajánlani, mellynek nyomtatásához éppen most akarok fogatni hogy Vízkereszti Vásárra^* kijöhessen és a’ Magyar Uraságoknak egy kis Fársángi mulattatásokra^* szolgálhasson. Ez egy tréfás és nyájas történet, mellyet még 1798 Eszt. kőltöttem és tehetségem szerént vídám versezetbe felőltöztettem; a’ neve Dorottya^*

Dorottya etc.: A teljes cím, amit nyilván csak a tisztázatba írt majd ki: Dorottya, vagyis a’ dámák diadalma a’ Fársángon. Furtsa vitézi-versezet IV. könyvben.

etc. Ezzel annyival^* is inkább bátorkodom a’ Tekint. Úrnak udvarolni, hogy már számos^* Úri Házaknál, sőt Mágnási Személyek előtt is esméretes, és még Kézírásban is sokaknak^* egy két unalmas órájokat kiderítette.^* Az én Munkáim, mellyek eddig Világra botsáttattak, csekélyek^* ugyan, mint szintén magam is: de mégis érdemetlen^* voltokra nézve is megnyerhették, hogy^* Hazánk’ Nagyjai a’ magok Nevét azoknak homlokára tétetni^* ’s eltűrni méltoztassanak. A’ Haza’ Templomának Öröm Napja^* ne[vezetű Mun]kám^* Nagy Mélt. Gr. Sz. Fer. Ő Excájának, a’ Tavaszról készűlt Köny[vem]^* N. M. Gr. Sz. Fer.né Ő Ex:ának, a’ Lilla^* nevezetű Daljaim Mélt. Gr. [Erdődyné] Ő Ngának^* pártfogások alatt jött ki, ’s mind a’ 3 kevélykedik^* illy Fő személlyek[nek ele]jekbe^* függesztett neveikkel. Most már a’ Magyarra fordított és nem s[okára]^* kijövendő Virgilii^*

kijövendő <Magyar> Virgilii

Georgiconomat^* Mélt. Gr. Festetits György Ő Nga méltóztatott elfogadni: ’s reménylem illy Nagy Nevek után a’ Tekintetes Úr sem fogja átallani bár melly csekély Munkátskámnak is homlokára tétetni Úri nevét. De a’ dolgot megfordítva – ama’ Nagy Grófok és Grófnék sem átalhatják, ha az ő Neveket a’^* Tekintetes Úré azonnal nyomba követi is: mert a’ ki a’ Magyar Történetekben,^* Genealogiai és Díplomaticai esméretekben kevéssé jártas is, jól tudhatja hogy a’ Tek. Úrnak fényes Familiája minden tekintetben a’ legelsőkkel^* vetélkedhetik mind a’ két Magyar Hazában. Mert ha elhallgatom is a’ Vallás, az Oskolák, a’ Tudományok eránt tett bokros érdemeit a’ Tek. Úr ditsőült Eleinek: mit nem tettek azok akár a’ békességes hosszú köntösben akár a’ tábori kalpag izzasztó pompája alatt? A’ Tekintetes Úr is szintúgy Főispányi törzsökből származott, sőt, ha ama’ bölts és jó lelkű Rhédei Ferentzig kiről^* a’ derék Betlen^* olly nagy ditséretet tészen, felgondolkozunk, Fejedelmiből; mit mondok? Királyi Vérségből, az Aba Királyéból, a’ kit Béla Királynak Nevezetlen IróDeákja Kegyes^* jámbor embernek^* említ a’ maga Könyvében. De – hogy a’ legrégibb időt, melly^* nemes országunk eredetével egy korátsú, a’ legújabb idővel, a’ melly előttünk lebeg, egyszerre öszve kössem: nem a’ Tekintetes Úrnak Örök érdemű Hazafi Testvérje é az, a’ ki a’ Magyar Vitézeknek formálására olly nagy áldozatot teve? … Voltér azzal ditsekszik^* a’ maga Frantziáiról, hogy azok a’ nagy hadi dolgokat meg is tudják tselekedni ’s meg is^* énekelni: az elsőre tzéloz az említett 10,000 forintos adomány; az utolsóra fog pedig tzélozni, ha most^* már meg a’ Tekintetes Úr a’ Poézis eránt fogja a’ Rhédeiek természeti nagylelkűségét megmutatni. Mellyről a’ leg tökélletesebb^* bizodalmom vagyon, és hogy abban nékem is egy kevés – csak^* igen kevés – részem lehessen; alázatossan kikérem, a’ ki egész tisztelettel ajánlván magamat és Munkátskámat, hasonló tisztelettel maradok is a’ Tek. Úrnak aláz[atos] szolg[ája] Cs. V. M. mk.