A’ tavalyi tűztől, de kivált a’ télközéptől fogva szűntelen gyengébbűlő Egésségem, valamint annak a’ tsekély Ódának béajánlásától, úgy most a’ Nagyságod’ erántam, érdemetlen eránt, mutatott Jótéteményének előbbi meghálálásától, szomorúan megtartóztatott. Méltóztasson Nagyságod megbotsátani, hogy Szívem kész és erőss dobogásinak gyenge tollam és ujjaim most is egészen meg nem felelhetnek. Nemesszívű Orvosomtól függ rám nézve az űlésnek, írásnak, és beszédnek mennyisége, és ideje.
Munkáimat, mellyek most három felé is gyakorolják a’ Sajtót, másnak diktálom, ’s mások által tisztáztatom.
Kímélnem kell magamat, hogy egy nagy Poémámnak elvégezésére kisajtóltt ereimet még egyszer öszveszedhessem.
ÁRPÁD ez, vagy
a’
Magyarok’
kijövetele, mellyet
Homér és Virgil mustrájok szerént kidolgozni szándékozom,
*Eddigi leveleiben (1801. április 10. körül,
* 1802. szeptember 16
*) Homérosz és Tasso szerepelt mintaként, Johann Christian Engelnek írott soraiban
* már az itt említett változat szerepel (vö:
Szilágyi, 1981, 659. l.).
’s ha Isten életemet megtartja, és egésségemet helyre állítja, rajta Virgilként holtom’ napjáig munkálkodom. Azért sietnék örömest Lyricumjaimnak
*
Lyricum: kisebb lírai darabok, elsősorban dalok.
’s egyéb apró Munkáimnak, ’s azután Fordításaimnak is, Kiadásával. – Ezen Hetekben közre botsátom Árpádról való Heroicumomnak
*
Heroicumomnak Az om apró betűvel a szó megfelelő része fölé írva.
Skizzét és Kritikáját.
*
Árpád […] Skizze és Kritikája: az Árpád-eposznak elkészült egy tervezete, egy év múlva azonban még mindig csak tervezi ennek megjelentetését (ld. az 1803. július 17-i levélben
*), végül nem is látott napvilágot.
Mikor Poétai
Launém nintsen, akkor a’
Linné’ Systema Vegetabiliumjának
*
Linné’
Systema Vegetabilium: a költő Linné növényrendszertanának magyarra ültetésével Földi János munkájának folytatását tervezte (erre nézve ld. még az 1803. január 4-i,
* 19-i,
* és 1804. június 14-i
* levelet).
megmagyarosításán dolgozgatom. – És ha e’ két Munkámat Nemes Nemzetem’ javára és díszére kidolgozhatom: megelégedéssel nézem, ha Geniusom még fiatal korában főld felé fordítja életemnek fűstöt vetett szövetnekét.
*A lefelé fordított fáklya motívumára nézve ld. a Gróf Erdődyné Ő Nagyságához és a Sárközi kisasszon halálára című verseket, az első esetben a prózai kidolgozást is (vö. Pál, 1988, 112-113. l.).
Most pedig Nagyságodnak kegyes Rendelése szerént a’ Hadi Oskoláról való
Ódámat, tsökkentt erőmhöz képest újabban megvisgálván, Prefektus
Kúltsár Úrnak felkűldöttem. –
Az én Múzsám, melly a’ most Pesten Sajtó alatt lévő
Amaryllisomban azzal kevélykedik maga előtt hogy
Lantja soha sem zendűlt meg érdemetlenre,
*Az Amaryllis-idézet pontosan: „Az én Lantom még nem zendűlt meg méltatlanra.” (157. sor, CsSzéppr. 174. l.)
tisztelettel ’s hálával emlékezik Nagyságodnak azon lebotsátkozásáról, hogy egyűgyű Énekét, maga Nagyságod méltóztatik a’ szegény de felséges Hazának közpiatzára kitenni. Tudja ő azt, hogy illy tiszteltt Pártfogás által, nyerni fog az ő hijjánossága! – Ez okon Magát, Lantját, Trombitáját és pásztori Sípját a’ Nagyságod’ örök Nevének zengésére ajánlja fel a’ Keszthelyi erdők’ árnyékiban.
Ő ugyan könnyen fizet – mint minden Músák. De én – én mivel tudjam tsak azt is meghálálni, a’ mivel most legközelébb Nagyságod adóssá tenni méltóztatott? Hát még azt, a’ mi egy ollyan természet fiánál, a’ ki magával lakni megtanúlt, minden pénznél és bankónál betsesebb – azt a’ Nagyságod’ nemes leereszkedését mivel lehetne valaha meghálálnom?!
Az Ermenonvillei
*
Ermenonville: Rousseau-ra utal (ld. az 1800. december 19-i levél vonatkozó sorának
* jegyzetét).
Jegenyék és Nyárfák lennének unokáink előtt egy Nagy Magyar Méltóságról, ’s az alája temettetett Természet’ fiának hálája felől tanúk, – ha valaha Ermenonvillem lenne, – azoknak levelei susognák ki az érzékeny Ott-múlató Magyarnak Képzelődésibe, hogy, a’ ki ott fekszik, még akkor is
Nagyságodnak
Csokonay Mihály.
mk.