A’ Szécsényi és Festetits Név, Istenem, és Királyom után, legtiszteltebb én előttem. Tartozom ezzel, sokképpen
*
sokképpen A sok mi-ből javítva.
tartozom: mint Magyar (hálá Szüléimnek,) mint Ember (hálá az Égnek) mint Én önnön magam (hálá Nagyságtoknak
*hálá <Excellent> Nagyságtoknak
). – Közlött Jótéteményi Excellentziátoknak engemet, a’ Nemzetet, az Emberiséget, Excellentiátok eránt lekötelezték; és én örvendek annak az érzésemnek, hogy mind a’ háromból interesszálódhatom.
*
interesszálódhatom Az i r-ből javítva.
Szégyenleném is elfogadni azt a’ Grátziát, mellynek nemesebb és közönségesebb részvétellel való öszveköttetését nem
*öszveköttetését <is> nem
találnám. A’ Hazának, a’ Nemzetnek és minden emberséges embernek szava ez, Kegyelmes Uram! a’ mellyet most magamévá tenni merészlek. Engedjen meg Excellentiád, hogy fenntebb beszéddel
*
beszéddel A be sza-ból javítva.
kell élnem, mint a’ millyent a’ Levélírás’ törvényjei diktálnának: szívem elmémnek parantsol, és érzésim magosabbak a’ Rhétorica’ mesterséginél.
*
mesterséginél <gyávaságinál> Az áthúzott szó fölé írva.
Valamint hízelkedni az érdemetleneknek, irtódzom;
*
irtódzom Az i a-ból javítva.
úgy, bátor szeretek lenni a’ kedves Igazságoknak kimondására.
*Igazságoknak <meg> kimondására
Ditsősségemet is találom abban, hogy a’ legtisztelttebb Szécsényi és Festetits Familiában lévőket, a’ kiket még tisztelnem szerentsés valék, mind
*
mind Sor fölötti betoldás.
pirúlás nélkűl zenghetem által barátimnak ’s
*
barátimnak ’s A sor fölött betoldva.
a’ Következőknek.
Azok között Excellentziád, és a’ Mélt. Grófné Ő Excellentziája, valának legelsők, kik kegyes tekintetekkel nékem erőt adni, ’s nagyobb igyekezetekre felbátorítani méltóztattak. Az én Lantom és jövendőbéli Epicus trombitám,
*A lant és a trombita motívumairól ld. az
Új Esztendői Ajándék című vers vonatkozó sorának
* jegyzetét.
légyenek még előre az Excellentziátok’ Pártfogásának felszenteltetve; mind ez az, a’ mivel én bírok, ’s a’ mivel Excellentziátok eránt való hálámat és tiszteletemet örökösíthetem. – Egy, a’ ki a’ világi rangoktól és jövedelmektől, mellyeket egyébaránt tisztel és betsűl, úgy elfogta magát mint én, nem lát ékesebbet
*lát <nagyobb> ékesebbet
mint a’ jámbor és pallérozott elme, nem talál nagyobb kintset tulajdon Szívénél: ez az, a’ mit én Excellentziádnak szentelek, és felőle tsak ennyit kérek, hogy szabad légyen azt a’ Mélt. Festetits névvel, egyedűl magával, megközösíteni.
Én még annyira nem mentem, mint a’ Genevai
*
Genevai: genfi.
Jean Jacques, hogy a’ Plebeculát útáljam, a’ Nagyokra bosszankodjam; ezeket, vagy is ezeknek Válogatottjait tisztelem, amazt szeretem: de a’ tsendes Magánosságnak és az ártatlan homálynak barátja vagyok; és a’ fénylő érdemet
*
érdemet <Virtust> Az áthúzott szó fölé írva.
magasztalni, a’ lappangó Virtust felkeresni emberi
*
emberi Az emb kötel-ből javítva.
és polgári
*
emberi és polgári: a rousseau-i fogalompárról ld. Szilágyi M., 1991, 71–72. l. és Debreczeni, 1993a, 212–213. l.
kötelességemnek tartom. – Vajha ez a’ Levelem, melly boldogabb Századunknak kezébe kerűlhet, elég bizonysága lehetne az én Excellád érdemei eránt való mázatlan tiszteletemnek, ’s annak
*’s annak Sor fölötti betoldás.
maradandó jelűl szolgálhatna!
Már hozzá fogtam az
Árpád megtelepedése felől való Heroicum Poémámhoz, mellyen holtig dolgozok. Tartoztam ezzel egy Nagy
*
Nagy Az a némileg áthúzva, ez azonban nemigen lehet javítás jele.
és fő kötelességemnek. Különben volna é jussom a’ Magyar névvel büszkélkedni? – Tsak az gátol és zavar, hogy még apróbb
*
apróbb A bb utólag toldva a szóhoz.
Munkáim nintsenek kinyomtatva, mellynek oka a’ Censúráknak és Typographiáknak késedelmességek; és az, hogy egy Tiburban vagy
Tusculánumban
*
Tusculanum: Ciceró falusi birtoka Tusculumban, itt írta
Tusculanae Disputationes (Tusculumi beszélgetések) című művét; az utókor számára a magányos elvonulás jelképe lett (ld. még az 1800 december végi,
* 1801. július 19-i,
* 1802, június 15-i,
* szeptember 16-i,
* 1803. április 11-i
* levelet).
meg nem vonhatom, vagyis, ki nem deríthetem magamat. Hoc erat in votis; modus agri non ita magnus, Hortus ubi et tecto vicinus jugis aquae fons, Et paulum silvae super his foret.
*Horatius: Szatírák II. 6. 1–3.; „Ez volt egyetlen vágyam: birtok – nem is ily nagy – / Kerttel s csörgedező forrással a ház közelében, / S fent a hegyen lankás erdővel.” ld. CsMM, 1981, II. 550. l.
A’ gazdagságot soha sem kívántam, nem is kívánom; de a’ tsendes
*tsendes<s>
főldi életre, úgy látszik, érezhetem jussomat.
Hogy nagyobb és nemesebb tzélomhoz közelebb eshessem, és apróbb Irásimat előre kibotsátván, a’ gondoktól tágúljak: bátorkodom Excelládnál
*
Excelládnál A nál a szótól külön írott előtt-ből javítva.
alázatosan esedezni, hogy egy Munkámnak, melly Bétsben régolta a’ prés alatt hever etc. –