HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Kazinczy Ferencnek
Debrecen, 1803. február 5.

Ttes. Úr! Abból*
Abból Olvashatatlan szóból javítva.
a’ reménységből, hogy a’ T. Úrhoz Semjénbe szerentsém lehet, ’s véle Daykáról és egyébről személyesen szólhatok, kimentem Karátson előtt Bagamérba, és onnan Semjénbe postát, ’s az Úrnak ott nem létét meg tudván, Levelet kűldöttem. Melly Levelemnek foglalatja szerént bízodalmam volt, hogy a’ Tek. Urhoz Debretzenben a’ Vásárkor*
Vásárkor: a január 6-i, vízkereszti vásárról van szó.
szerentsém lehet; az a’*
az <melly> a’ A z utólagos betoldás.
szerentsém sem érvén bétellyesedését, reá mind eddig várakoztam.
Minthogy tehát minden reményem, szerentsém és várakozásom*
és várakozásom <s szeren> hijjába Az és utólag betoldva a sor fölött.
hijjába esett: nem akartam tovább az időt halasztani; és ezen tzélból közlöm Levél által a’ Dayka’ Maradványit*
Maradványit Maradványinn-ból javítva.
illető gondolatimat, mellyeknek némelly részét, még Karátson tájba hánytam vetettem papirosra, most pedig egy folytában menő Munkátskába illegettem. *
A mondat eredetileg önálló bekezdés volt, a költő utóbb vonallal jelölte a folytatólagosságot.
Méltóztassa őket a’ Tek. Úr*
Úr Sor fölötti betoldás.
megolvasni, vélekedését ’s további szándékát bővebben tudtomra adni, akár Levél által, akár a’ mi jobb volna, Semjényi vagy Debretzeni személyes beszéllgetés közben.
Én, a’ mi engem illet mindent megtészek, a’ mi tőlem*
a mi<re> tőlem
kitelhetik, ’s örömömnek tartom ha Dayka Árnyékának ’s az ő Nemes tisztelőjének és barátjának valamelly kedves dolgot tsinálhatok. Hogy pedig vagy kevesebbet ne tégyek, mint a’ mennyit várnának, ’s negligentiával ne vádoltatódjam; vagy többet bátorkodván kelletinél, vakmerőnek*
vakmerőnek A nek olvashatatlan betűkből javítva.
és durtzás Aristarchusnak ne mondassam: provinciám’*
provinciám<nak> Az aposztróf utólag betoldva.
határinak körűlírását, ’s magamnak arról előre való*
arról <való> előre való
gondolatimat közleni kívántam. Erre a’ tzélra mutatnak eme’ Jegyzések és Említések a Dayka etc.

[itt kellett következnie a nevezett tanulmánynak]

– Ezen Recensiom mellett is megmaradok elébbi ítéletemben hogy Diplomatica hűségből hadd jöjjenek ki az Alexandrinussai Dayka Gábornak.*
Alexandrinussai Dayka Gábornak: ld. az 1802. november 27-i levél vonatkozó sorainak* jegyzetét.
Én mihelyest válaszát vehetem a’ Tek. Úrnak, vagy személyes öszvejövetelhez lehet szerentsém: azonnal a’ magunk köztt tejendő egyezésnek pontjai szerént mindent elkövetek Dayka’ Maradványin, valamit jónak, és rám nézve lehetségesnek találándunk*
találándunk A ndunk olvashatatlan betűkből javítva, előtte az ékezet javítatlan maradt; mivel azonban a letisztázott levélben is megtalálható, változatlanul hagytuk.
. Addig is eleitől fogva való tökélletes*
tökélletes <mélly> Az áthúzott szó fölé írva.
tiszteletem mellett állandóúl maradok a’ Tek. Úrnak a[lázatos] k[ész] sz[olgája]*
a. k. sz. [ = alázatos kész szolgája]
Cs. V. M. mk.
Debretzenben 5. Febr. 1803. T. N. Kazincy Ferentz Úrnak, egész*
egész Olvashatatlan szóból javítva.
tisztelettel Semjénbe.