Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Valamint Személyének; úgy esmeretes Munkájainak is mindenkor tísztelője ’s betsülöje lévén, mind a’ kettö arra már régen le kőtelezett, hogy semmit el ne mulassak, mellyel Barátom Uram eránt szives índúlatomat meg bízonyíthassam. Éppen ezzel a’ jó Indúlattal vettem mind a’ két betses Levelét Barátom Uramnak; az elsőre még akkor meg is tettem azon Választ Pestre hogy Kún István Úr által praesentalt; de nékem által nem adott 10 Exemplárok egyszerre el kelvén (mellyekbűl Kún István Úr nekem is 40 Xrokért adott) az Árát ugyan Kún István Úr Institoris Urnak a’ mint az ide zárt bizonyitó Levele mutatja, által adta légyen: hova tévejedhetett pedig el Levelem azt nem tudhatom, melyben arrúl is emlékezetett tettem, hogy az 100 Exemplarokat Debreczenben el kűldöttem; de a’ mellyek reméllem hogy kézhez is szolgáltattak: – Mostani Levelébűl értém Barátom Uram azon betses Munkáinak világ eleiben való jővését; mellyeknek híre e mi Tájekunkon is a’ Sajtót régen meg előzte; minden hizelkedés nélkűl mondhatom ohajtva várják ezen Darabokat is nálunk, és arrúl bízonyossa tehetem Barátom Uramat hogy mindenikbűl 10. 10 Exemplár kőnnyen el fog kelni: ha hogy pedig tőbre leszsz szűkség fogom az eránt is túdósítani Barátom Uramat. Én pedig mindenkor nyereségemnek fogom tartani, ha nem a’ 10^ik Exemplárért;^* hanem azon Barattságért valamíben szolgálhatok; mellyel Barátom Uramnak bennem helyheztetett bizodalmát meg nyerhetem; és a’ mellyet én nagyra betsűlvén ennekutánna is ki kérek: Fiscalis Szomor Máté Úr, és az én kedves Feleségem szives Köszőntését Barátom Uramnak kedvesen vévén, mind ezek; mind pedig azok, kík előtt Barátom Uram mind személyénél mind munkainál fogva friss emlekezetben vagyon szivessen tisztelik, és én is magamat tapasztalt régi jó szivűségeben ajálván állandóúl maradok. Ketskemet. 31^a Xbris 1802.

Az Úrnak Barátom Uramnak.