HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Széchényi Ferencnek
Debrecen, 1802. december 19.

Nagy Méltóságú Gróf,
Kegyelmes Uram!

 Jobban meg vagyok lepve Excellentziádnak példátlan Nagylelkűségével, mint sem eláradott indúlatimnak kifejtésére elég és illendő szavakat találhatnék. Egy olly nemes Szív, mint az Excellentziádé, érti és érzi a’ mesterkézetlen Szívnek néma Ékesenszóllását. – – E’ pausa-jelek tegyék ki tehát magok mind azt; valamit talám más, nálam meglehet udvarisabb de nem érzékenyebb ember, a’ kifárasztott Rhetoricával kívánt volna kierőlködni.
A’ Könyvtárháznak Catalogusát még ugyan Kultsár Úr le nem kűldhette. Reménylem, a’ Vízkereszti Debretzeni Vásárra*
vízkereszti debreceni vásár: a január 6-i vásárra utal.
lejövő Pestiek által, vehetem. Addigis örűlök, hogy e’ csekély Lyrica Compositióm*
lyrica compositióm: A Nagyméltóságú Gróf Széchényi Ferenc Ő Excellentiája Nemzeti Könyvtárjára, melly hozzám Kúltsár Úr által érkezett című vers, amely később megjelent az Ódák kötetében is. Ennek elküldött kézirata fennmaradt (ld. OSzK. Fol. Hung. 333.).
által kijelenthetem e’ rám nézve legnagyobb Kincsért való háládatosságomat.
Vajha előbb tehettem volna azt! És bárcsak a’ Posta inkább másban hibázott volna! – A’ múltt postanapon, t. i. Xbr. 16d. napj. volt szerencsém venni Excellentziádtól az én boldogságom’ Diplomáját: holott Kúltsár Úrnak e’ felől írott Levelét ddo 8 Xbris még az előtt való postanapon, t. i. 13d. X[decem]berb[en] kezemhez jött. Hárítsa el rólam az Excellentziád’ gyanúját az, hogy ezenn az első postanapon mindjárt siettem tenni kötelességemet.
Decembernek 8d. napján kűldöttem fel az Újságban egy Odét,*
küldöttem fel az újságba egy ódát: A szélhez című költeményről van szó (részletesebben ld. az 1803. január 4-i levél vonatkozó sorainak* jegyzetét).
mellyre az Excellentziátok’ szerentsés jubiléuma adott alkalmatosságot, matériát, indúlatot.*
Toldy kiadásában a mondat vége: … matériát, indúlatot: sajnálom, hogy ennyire késtek még vele.
Az Isten boldogítsa Excellentziádat nemes Feltételeiben, és tartsa meg fontos Életét! édes Nemzetünknek Géniussa pedig koszorúzza meg oltárait az Excellentziád’ Nagy Nevének, melly halhatatlan, szinte mint az az én tiszteletem,*
Toldy kiadásában: melly ollyan halhatatlan, mint az az én tiszteletem,
a’ mellyel maradok

 Excellentziádnak

 Debretzenb. 19d. Xbr. 1802
alázatos hív szolgája
Csokonai Vitéz Mihály. mk.