Nemesszívű Magyartársom! Melly öröm fogta el ködbe borongó
*
el ködbe borongó <meg bánatos> Az áthúzott szavak fölé írva, a borongó egy olvashatatlan, áthúzott szó fölé írva
lelkemet, mint öleltem betses Emlékezetedet (megengedj hogy hazafiui elragadtatásom a’ Quiritek’ tonusán
*
Quiritek’ tonusán: Quirites volt a római polgárok hivatalos megszólítása.
beszélltet Véled, közelebbről érzem
*
közelebb<re képzelem> A -ről érzem az áthúzott rész fölé írva.
hozzád magamat ha második személyben szóllíthatlak)
midőn Ujságainkban olvastam,
*
Ujságainkban olvastam: ld. a Jegyzeteknél a Keletkezésről mondottakat.
hogy
*
midőn Ujságainkban olvastam, hogy <azt én e’ levélben ki nem nyomhatom> Az áthúzott rész fölé írva.
Gebhárdnak Magyar Historiáját,
*
Gebhárdnak Magyar Históriája: Ludwig Albrecht Gebhardi hannoveri történész négykötetes magyar történetéről van szó (vö. Kosáry, 1980, 578. l.), melyet magyarul Kultsár István adott ki.
ama betses Könyvet! Magyarjainkkal megesmértetni szándékozol; azt én e’ Levelemben ki nem nyomhatom: képzelj egy embert, a’ ki a’ Világi életben való gyönyörűségét
*
gyönyörűségét <boldogságát> Az áthúzott szó fölé írva.
abban akarta keresni, hogy ő holtig Árpádon dolgozhasson, ’s mindjárt képzeled örömemet, érted
*
érted A t olvashatatlan betűből javítva.
Erántad
*
Erántad Az E e-ből javítva.
való tiszteletemet,
*
tisztelemet em.
érzed háládatosságomat. – De egy dolog van Gebhárdiban, a’ mi engem úgy is mint Árpád’ íróját, úgy is mint Magyart ígen-ígen interesszál, felőle való Tudósításodat ’s Értelmedet ha kinyerhetném, köteleznél. Azt mondja t. i. Gebhardi,
*
Azt mondja Gebhardi: itt a Hunnusokról szóló fejezetre, annak is főleg a jegyzeteire hivatkozik a költő (Kultsár kiadásában: I. 230–276. l.).
hogy a’ Magyarok tsak azért vették fel Őseiknek a’ Hunnusokat, hogy a’ magok Nemzetének Történet-Könyveit az Átilla’
*
Átilla Áttila-ból javítva.
fényes tetteivel feltsitsézhessék! Én azt tartom, hogy Ns. Nemzetem ditsősségének nevelésére Átilla
*
Átilla <ez> Az áthúzott szó fölé írva.
nem szűkséges: de még is úgy tartom, hogy Schlőtzer
*
Slőtzer: A hozzá kapcsolódó témáról ld. részletesebben az 1802. szeptember 16-i levélhez
* fűzött jegyzetekben.
után, a’ ki (én legalább úgy ítélek) egy a’ nemzeti részvétellel legtelyesebb írók közűl, megbántanak bennünket némelly ujjabb ’s az ujjításra viszketőbb német írók,
*
írok em.
a’ midőn azt akarják imígy
*
imígy Olvashatatlan betűkből javítva.
amúgy megvítatni, hogy a’ Hunnusok és Magyarok nem egy nemzetből valók voltanak. Magam is ebbe a’ vélekedésbe voltam, mikor 1799ben Csurgón a’ Mr. Históriából
*
Históriából A b s-ből javítva.
Exament tettem;
*A csurgói vizsga, melyet újdonsült tanítványaival tartott, 1799. július 11-én volt (vö. az 1799 nyarán írt levél jegyzetét
*).
de azolta való olvasásim ’s visgálódásim arra a’ részre állítottak, a’ mellyen az eddig való Külfőldi és Nemzeti Iróink voltanak. A’ Németeknek minden erőssége tsak tagadó, állítót bennek egyet se láttam: nékünk pedig minden lerontott okaink mellett is megmarad kettő, t. i. 1/ Hazai régi Historicussaink, kik ha nem régibbek is Béla
*
Béla A Bé olvashatatlan betűkből javítva.
Király nevetlen IróDeákjánál, de történeteiket a’ régi (még a’ Tatár pusztítás előtt meglévő) Krónikáinkból szedték; és 2/ Egész Nemzetünknek hagyományja, melly a’ legutolsó, legírástudatlanabb Parasztjainknál is megvan, a’ mellyet ha históriai ’s anthropologiai Crisisre vészünk, talán
*
talán A sor elé betoldva.
legcsalhatatlanabb bizonyság, ’s Dátumok’ nem létében, én előttem ugyan a’ legtiszteletesebb.
*E gondolat részletesebben kifejtve olvasható a CsADjegyz.-ben: „Magyarjaim! Literátorok! ne tsak a’ külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a’ rabotázó egyűgyű Magyart az ő erdeiben és az ő Scytha pusztáiban, hánnyátok fel a’ gyarló énekes könyveket, a veszekedő Predikátzókat, a’ szűr bibliopoliumon kiterített szennyes Romántzokat, hallgassátok figyelemmel a’ danoló falusi leányt, és a jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád’ Szerentsi táborára, akkor lelitek fel a’ nemzetnek ama’ mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, a’ mellyeket az olvasott és útazott uratskáknak társaságában haszontalan keresnétek.”
De hosszan ebbe a’ dologba ereszkednem nem lehet; elborít a’ Materia bő volta, ’s ki fogy magábol a’ Levél. Szokása szerént tsak enyeleg és vagdalódzik
Schlőtzer, mikor azt mondja az Északi Históriájában,
*Schlözernek a magyarokhoz való viszonyára nézve árulkodó az a mondat, amely Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című művében szerepel: „Egy jelentéktelen, nyers ázsiai horda, akik csak német segítséggel lettek egy hatalmas, művelt európai nemzet” (idézi Kesztyüs, 1991, 360. l.).
hogy a’ Magyaroknak tsak annyi közök van a’ Hunnusokhoz, mint a’ Frankoknak
*A kok tziák-ból javítva.
a’ Zsidókhoz. NB. Az Öreg Úr tsak ollyan embere volt a’ Magyaroknak, mint a’ Frantziáknak, mellyet megmutatni nem volna nehéz. Az Árpád’ Plánumán való gondolkodás, őseink
*gondolkodás, <olvasás … > őseink
idejebéli Régiségeknek
*
Régiségeknek A nek re-ből javítva.
öszvekeresése, az akkori dolgokra való olvasás, megesmértették velem a’ Belföldieken kivűl Fischer, Spittler, Büsching ’s a’ t. találgatásait e’ dolog felől.
Engel és Katona Urak nékem igen tetszenek, noha olly nagy tudomány mellett mindenik tsinálhatott volna még többet is de tán tzéljok másra siettette őket. A’ jó Pálma Úr is a’ 3dik Kiadásban már alá fekütt a’ Német Crisisnek. Kár! – Óhajtanám a’ Magyar Historiának attyát, ki nem érti ezen a’ Néven az idvezűlt Prayt? a’ legutolsó Munkájában e’ felől látni, de még az kezembe nem akadhatott. Illyen bajos ám, Ns. Barátom! tudományos Hydropicában lenni, ’s forrástalan megyében nyavalyogni!! Ti Pestiek boldogok vagytok, mert kezetek alatt van a’ Nagy K. Bibliotéka, és a’ mi egy nationálistának még többet fog használni, a’
Szécséniana. À propos! mi van már ebből ’s ennek felállitásából? Mi ide le azt halljuk, hogy ebbe minden Magyar nyelven írott,
*
nyelven írott A sor fölött betoldva.
és minden a’ mi Nemzetünket akármiképp illető Könyvek öszve vagynak gyűjtve, és hogy Pesten a’ Köz Haszonvételre rövid időn ki is fog nyíttatni.
Mi Dacusok
*
Dákus: a dák ókori nép, amely a mai Erdély területén élt, Csokonai 1801-ben
* s 1804-ben
* írt leveleiben is említi, az ittenihez hasonló értelemben.
az illyen nagy Szándékokról olly
*Szándékokról <még> olly
későn hallunk
alig-hával is valamit, mint az Új Párisi Módikról, vagy még későbben. – Ha Kiss István Úr nem éppen akkor szolgáltatta volna az Úr Levelét kezemhez, mikor már a’ Szekérre űlt: úgy felkűldöttem volna a’ Grófoknak szolló Leveleimet a’ Könyvekkel, de most már várnom kell valami jó Pesti alkalmatosságra; azomba még most sem tudom, hová kelljen a’ Grófnéét Ő Exc:ét
*
Ő Exc:ét Sor fölötti betoldás.
titulálnom. Tisztelem az Ifjú Grófot Ő Nagyságát, az Úrnak pedig lélek-adó Levelét ohajtva várom; változhatatlanul etc.