HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Festetics Györgynek
Miskolc, 1801. július 7.

Méltóságos Gróf!

Ki nem tudom mondani, melly igen sajnálom, hogy Válaszadásomnak illy későre kellett haladni, magamnak pedig ez miatt Nagyságodnál notába esnem: de mivelhogy Debretzenbe készített Levelem oktalan főre és hűségtelen Kezekre volt bízva, magam pedig a’ tavasz olta előbb a’ Diós-Győri, most utóbb pedig a’ Miskoltz’ szomszédságában fekvő Tapoltzai Hévízben kénteleníttettem hosszas Curat tartani; reménylem hogy Nagyságod előtt botsánatot fogok nyerni, mellyet alázatos főhajtással ki is kérek.
Most pedig megtudván első Levelemnek Debretzenben való heverését: újra készítettem e’ jelenvalót, a’ mellybe rekesztem Nagyságodnak kegyes parantsolatjára a’ kívántt Documentumokat: instálván egyszersmind, hogy a’ Debretzeni Postának Maga-mentségére tett Reflexióimat megolvasni méltóztassék. Két dologgal kívánja a’ Levélnek 3 hónapig való Hevertetését elütni vétni: úgymint, hogy az én Nevem Debretzenben esméretlen volt, és hogy azon Levél a’ Postán nem kerestetett. De,
Hogy az én Nevem eléggé esméretes ebben a’ Városban, azt talám hosszason vítatni nem is volna szűkséges. Debretzen nékem születte-főldem, itt nevekedtem, az Atyám közönséges betsűletű ’s kedvességű ember volt, az Anyám Tanátsbéli ember’ Leánya, magam (ha talám nem kérkedni láttatnám) mindenkor esméretes és inter Aequales kitetsző voltam; hazai városomon kivűl tsak 5 esztendeig laktam telyes életemben: azolta pedig már esztendeje hogy ismét itthonn lakom ősi kis örökségemben. Hogy’ lehetne tehát itt az én Nevem esméretlen? annyival is inkább, hogy az Expeditor, mihelyt, a’ Sümegi Currenst vévén, a’ legelső embertől kérdezkedett felőlem, azonnal az a’ legelsőben megkérdeztetett Ember reám tudta igazítani: a’ miből az jön ki hogy, ha előbb is kérdezett volna, akárki meg tudta volna mondani; kivált hogy az egész Városban azon a’ Néven én kivűlöttem egy sem találkozik.
A’ mi pedig a’ Levél kerestetését illeti. – Minthogy én akkor 3 fontos Választ vártam, név szerént ugyan a’ Méltóságos Gróf’ Levelét nem kerestettem; de kerestettem átallyába a’ nékem szolló Leveleket. Elsőben ugyan a’ Ref. Collegium’ Seniorának az Inassára, a’ kinek kötelessége a’ Professorok’ és Deákok’ Leveleit a’ Postáról elhozni, reá bíztam. Ezzel meg nem elégedvén a’ Nevemet két ízben írtam le egy darab papirosra ’s kűldöttem a’ Postára, hogy, ha ollyan Nevű embernek szolló Levél van, adják ki, ha nints mostan, mihelytt jön kűldjék le; mindég azt a’ választ nyertem: Ma nints, majd jövő Postán etc. Egyébaránt is, nem arra valók é az illyen nagy Postáknál a’ Briefträgerek, hogy a’ szokott Taxáért a’ Leveleket kihordják? De Nagyságodnak második Levelét is azért vettem későtskén, hogy (a’ mint az Expeditor mondta) nints Cursorjok vagy mijek. Már pedig egy ollyan Városban, ahol 3000 Tanúló seregel öszve az Országnak minden Szegletéről; ahol Districtualis Tábla, Kir. Városbéli Törvényszék, egész Regiment Garnison, Hadi és Provincialis Commissariatus*
Provincialis Comissariatus: (lat.) tartományi csendbiztosság (Vargha Balázs adata).
etc. vagyon; ahol a’ Kereskedés Bétstől fogva Pesten keresztűl Szebenig, sőt Moldváig és Bukerestig, Késmárktól fogva Péterváradjáig terjed; ahol annyi és annyiféle Correspondentiák Undulálnak, ’s ahol olly gazdag fizetése van a’ Postamesternek: nem a’ Köz-jó hátráltatásával esik é meg, egy nyomorúlt Porteurt nem tartani?
De, mindenek felett az tészi a’ Postának mind a’ két rendbéli mentségét semmivé: hogy, azon 3 Hónapok alatt, míg a’ Nagyságod’ Levele nála hevert, nekem 10–12 Levelem is jött kezemhez, ki a’ Senior Inassa, ki a’ Postamester Úr’ Favágója által. Hanem, minthogy a’ Leveleimet megszoktam égetni, nem maradt meg közűlök annál*
annál annál annál A két szó egyikét elhagytuk.
az 5-nél több, a’ mellyekre még reserválnom kelletett. Én úgy gondolnám, hogy ezekből is lehet illyen következtetést tsinálni hogy, ha ezek kezemhez jöhettek a’ Postáról: egy úttal miért nem a’ Recepissés is? sőt mivel az Recepisse mellett volt, miért nem inkább mint ezek? És ezen az okon, reménylem, nem lészek Nagyságodnak alkalmatlan, ha Dátumjaikat ide sorba feljegyzem, – 1/ Somogyból (Csurgóról) 5a Febr. 2/ Miskoltzról, 9a Febr. 3/ Erdélyből a’ Magyar Társaságtól 16a Febr. 4/ Somogyból 12a Mart. 5/ Pataki Collegiumból 22a Mart. Ez a’ specificált öt Levél nálam máig is megvan.
Azt írtam ugyan az első Recepissének a’ hátára (a’ mellyet azért írtam vala úgy tele, hogy a’ hamissításnak annyival jobban elejét vegyem) – hogy a’ Petsét ép volt, a’ minthogy nem is volt kivűlről*
nem is volt <a> kivűlről
a’ Méltóságos Familia’ Tzímerének semmi baja, vagy megrontsoltatása: de minekutánna a’ Levélnek minden szárnyait a’ szemesebb visgálás végett felbontogattam, észre vettem 1/ hogy a’ Nagyságod’ Spanyolviassza eleven-piros, hajlós, és olly ragadós, hogy a’ papirost mindég magához szakasztja; az a’ Spanyolviasz pedig, a’ melly a’ Petsét alatt, és a’ Levélnek alsó bal szárnyán ragaszték gyanánt láttatik, setét-verhenyeges, porlós, és olly erőtlen, hogy a’ papirostól elválván, azon tsak fakó motskot hágy. Illyen ragadt a’ Levélnek arra a’ részére is, a’ melly éppen a’ petsét alá esett: mellyet ez okon kűldök is kivágva. 2/ Észrevettem, hogy a’ setétes Ragasztékok alatt olly forma fűstösségek látszanak, a’ mellyeket a’ felolvasztásra talám gyertyavilágnál arra a’ végre felmelegített Kés’ vagy más Eszköz’ nyomának méltán tarthatni. Óh pedig miként kapott az Expeditor az én Recognitiomnak azon punctumán, a’ melly a’ petsétnek ép voltárol szollott vala!
Sok Praesumtióra tartozó Jegyzéseket tehetnék ide, p. o. a’ Debretzeni Postázásnak rendetlen voltáról, az Expeditor és Postamester habozásáról, Confusiójáról, a’ Nagyságod’ Levélírójának hűségtelenséggel való vádolásáról etc. de tartok, netalám Nagyságodnak a’ mint későségemmel úgy most hosszas-voltommal alkalmatlan légyek; hanem tsak azt instálom, hogy egy alázatos Reflexiomat a’ Documentumokra nézve méltóztasson Nagyságod megtekinteni. – *
E rész (a bekezdés végéig) az első változatban* egész másként szerepel.
Éppen szerentsémre nem voltam a’ Házamnál, mikor az első Levél kezemhez jött; (mert külömben itthonn magánosan bontván fel, nem volna most mit és kivel bizonyítnom); hanem egy érdemes Házhoz voltam vatsorára hiva, és már a’ Leves az asztalon volt, mikor hozzám hozták estveli 8 óra után a’ Levelet, mellyet én az egész Tábla előtt bontottam fel; és a’ pénzt benne nem találván, magok Ők mondották, hogy tsak röktön menjek a’ Postára, talám ott lesz róla rendelés téve, ők reám várakozni fognak. – Ez egy Critica Környűlállás a’ Species Factiban.*
Critica Környűlállás a Species Factiba: döntő körülmény ebben a tényállásban.
Már most nem volna egyéb hátra, hanem, hogy Nagyságodnak erántam érdemem felett kimutatott Grátziáját méltóképpen megköszönném: de az a’ Toll, melly a’ Természet’ festéseiben nem mindég szerentsétlen, az a’ Szív, melly a’ mások’ érzéseit néha meglehetősen tolmátsolja; a’ Nagyságod’ ditséretére ’s a’ maga tulajdon Hálájának kimagyarázására*
Emendálva: kimagyarazására.
alkalmatlan... Valósággal nékem ez uttal Embarras-ba kellene jönnöm, hogyha nem tudnám, melly eléggé Nagy légyen Nagyságod a’ szótalan háládatosságnak érzésére ’s elfogadására.
Ez a’ hosszas Gyengélkedésem, a’ mellyért mostan is itt a’ Tapoltzába vagyok, volt oka, hogy mind egyéb Munkáimat mind a’ Georgicat Nyomtatás alá nem indíthattam. Ez utolsóbbat, lehet, hogy Tiszt. Rajnis Úr ki fogja adni: de a’ mi még Ő nála a’ Lehetőség’ világában gombolyog, az nálam a’ Valóságban kifejtődve van. Az Övét ’s az Erdélyit*
az Ővét s az Erdélyit: Rájnis és Kovács József Vergilius-fordításaira utal (ezekre és az itteni félreértésre nézve ld. az 1800. december 19-i,* 1801. január 9-i* és április 10. körüli* leveleket.)
meghaladándja é az enyím vagy nem? azt, instálom alázatosan Nagyságodat, szabad légyen feleletlen hagynom. Magamat jobban szeretem mint a’ Munkáimat: ha pedig ezt olly Nagy-lelkekének, a’ kik már a’ Hazai Literaturába praescribáltak,*
praescribáltak: itteni jelentése ’beírták a nevüket’.
vakmerően elejekbe tenném; akkor ennek felmagasztalásával, magamat az Immodestusságnak legrútabb gradusáig lealáznám. – Másként is pedig minden Munkának a’ betsűlete olly fixa tsillag, melly saját (kissebb vagy nagyobb) fényével világoskodik; az Iró pedig olly holdatska, mellynek a’ maga Systemájának Napjától (nékem p. o. Nagyságodtól) kell nyerni a’ fényt és elevenséget: minden Munka felelhet maga mellett; de az Irónak magának dítsérni azt, kiállhatatlan Charlataneria. – Nihil mihi arrogo: quamquam nec derogo quidquam!*
„Semmit sem követelek magamnak, bár nem is vonok meg semmit magamtól” (Tegyey Imre fordítása). Csokonai ezt így adja vissza szabadon: „nem is hánytatom magamat, mert az, hiúság! de nem is alázom ám, mert az meg, alacsonyság!” (Dorottya, Elöl járó beszédje az Előbeszédnek.*) A költő e helyeken Cicero S. Roscius érdekében mondott beszédének egyik fordulatát idézi szabadon: „non possum; non enim tantum mihi derogo, tametsi nihil adrogo” (89. §) (Tegyey Imre adata).
– Az olly Fő Literatorok, mint Rajnis Úr, a’ kik már országos Irókká lettek, irjanak az Országnak Georgicát: én a’ magamét Nagyságod’ udvarlására készítettem. És ezzel a’ magam Kinyilatkoztatásával ajánlom azt és magamat
Méltóságos Gróf,
Nagyságodnak

Miskoltz. 7a Jul. 1801.

legkissebb szolgája
Csokonay V. Mihály.
mk.