HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Borbély Gábornénak
Debrecen, 1800. szeptember 18.

Tekintetes Ifjasszony!

A’ Szépség’ Ereje nem tsak a’ Bajnoki Szíven nagy, hanem a’ Poétát is tisztelettel ragadja el az Emberiség’ betsének éneklésére: sőt a’ legböltsebb Szókrates áldozatot tett a’ Grátziáknak.*
Grátziák: „a Kellemesség három Isten asszonykáji” (CsTav2.). Csokonai itt, mint Vargha Balázs írja kéziratos jegyzeteiben, feltehetőleg a Szókratésznek (illetve mások által Platónnak) tulajdonított mondásra utal: „Áldozz a Gráciáknak!”, amit Kölcsey is idézett recenziójában, Csokonaira nézve bírálólag (KFMM IV. 12. l.)
Három illyen Grátziákkal van a’ mi Alföldünknek is szerentséje ditsekedni: első a’ Tekintetes Asszony, azután Darvas Nanette,*
Ld. az 1800 végén Puky Istvánnak írt levél jegyzeteit,* valamint a Kapcsolattörténetet.*
a’ harmadikat szabad legyen ki nem neveznem, hogy így kiki magára érthesse, ’s én a’ Szépek’ neheztelésétől, mellyet kerűlni szent kötelességem, szép módjával mentt lehessek. A’ kik a’ Grátziáknak áldoztak, rózsát vittek őnékiek: én is rózsa gyanánt udvarlok e’ kis Ajándékkal, mellynek színét a’ Selyem, illatját a’ benne lévő poézis tsinálja. Méltóztassa a’ Tekintetes Ifjasszony azzal a’ nyájas szívvel elfogadni, melly a’ Kellemesség’ Istenasszonykáinak belső tulajdona. Alázatos kéztsókolással maradok
a’ Tekintetes Asszonynak

Debretzenb. 18a Sept.
1800.
legkissebb tisztelője
Csokonay Mihály.
mk.