HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Keszthely, 1797. december 24.
Keszthely 24 Dec. 1797.


*
A cím fölött keltezés: Keszthely. 24. Dec. 1797.
Új Esztendői Ajándék
Tölts pohárt, Gyermek! nesze tölts*
Az ö ő-ből jav.
fejér bort,
Mert fejér borral fogom innepelni
Boldog esztendőnk’*
esztendőnk’<n>
ide érkezését:
Tölts bele Gyermek!

Most örűljünk már! mivel, ah, az elmúlt
Gyászos esztendő sok ezer magános
És közönséges bajokat hozott rám
’S árva hazámra.

Visszatért immár olajággal a’ Frigy,*
Frigy: szövetség, itt a campoformiói békekötésre utal.
A’ kemény hadnak kialudt kanótza,
Múlik a’ jajszó, ’s örömünket áldott
Béke tetézi.

BÉKE! FRÍGY! Óh két Nevezet! – Mi hányszor
Értetek hányszor ’s be heven sohajtánk!
Négy betű! Négy-négy poharat tsapok fel
Értetek én is!

Éljen a’ szent Frígy nyomorúlt Hazánkban,
Fel ne lázzadjon soha Békeségünk,
Hogy sok esztendő’ elejére*
Jav. ebből: elején
jussunk
Illyen örömmel!

Boldog Ország az, ’s az ezüst időnek*
ezüst idő: utalás a háborús korszakot követő római ún. ezüstkorra.
Látszik ott némelly maradéka, mellynek
Tiszta tsendesség kebelébe nyugszik,
’S nints hada kinn is!

Boldog Ország az, hol az árva ’s özvegy
Nem botsát sírván az egekre átkot,
Szántogat minden, ’s kiki szőlejében
Kényjire munkál.

Semmi mesterség nem enyészik ottan,
Gazdag a’ kalmár ’s az egész közönség,
Ott tanít a’ bölts, danol a’ poéta,
Él az igazság.

Ah ti felperzselt legelők’ parázsa!
Öszvetört várak’ faluk’ omladéki!
Vérbe tajtékzó patakok! ’s dögöktől
Bűzletes ég főld!

Ah ti borzasztó fene látomások!–
Félek illy gyászszínt etsetemre venni….
Átkozott volt az, ki elöbb nevet-hírt
Hadba vadászott!

*
Durva Hérósok!: e rész nagy hasonlóságot mutat A’ Tsókok invokációjával és ennek mintájával, Kazinczy Gessner-fordításának bevezető soraival (24-41. sorok és ezek jegyzete, CsSzéppr. 89. és 393. l.). Csokonai a „trombita” és a „lant” kettősségét, illetve ellentét gyakran használta, hol a hadakat ünneplő alkalmi költészettel való próbálkozásait felvezetve (pl. 1797-ben, A Nemes Magyarságnak felűlésére és A vitézkedő Magyarokhoz című versekben), hol pedig (mint itt) a vitézi tettek dicsőítésének örömteli elhagyását, a szelid örömök poéziséhez való visszatérését bejelentve (ld. erről Debreczeni, 1993a, 113–116. l.).
Durva Hérósok! noha száz*
Olvhtl. szóból jav.
babértok
Lenne a’ bérem, vagy ez a’ világ is:
Még se kívánnék veletek tserélni, –
Míg LILI kedvell.

Tsakhogy e’ lankadt Haza békeségbe
Lakjon, és légyen petsenyém, kenyérkém,
’S jó magyar nektárt igyam arra: – eb lesz
Néktek irígytek.

Tsak közel hozzám ne dörögjön ágyú,
Hogy barátimnak fetsegésit értsem,
Tsak pitziny lantom tzitzorázzon: ádjő
Trombita- dobszó!

Óh ditső két Név: Szeretet! Barátság!
Még ditsőbb két Név: JULI hív barátném!
És te óhajtott LILI, életemnek
Édes arányja!*
<Boldog arányja!> Édes arányja! Az áth. szavak alá írva.

Négy betűből áll neve mindeniknek,
A’ kiket szívből szeretek: te Gyermek
Hozz elő négy-négy poharat: ma inni
Kell ezekért is!

Boldog esztendő legyen ez tinéktek,
Érjetek még több ’s gyönyörűbb időket;
Véletek légyen nekem is sok illyen
Jánusi víg Nap!*
A rómaiak szokása volt, hogy a Janus-templom kapuit béke esetén bezárták, háború esetén pedig kinyitották.
– – –

Most szegény háztól, hol az úr magános,
Így telik. Majd tán vidorabb napunk lesz,
Lilla Ifjasszony ha jövő Karátsonyt
Érheti vélem. – –


E’ szívből eredett Újesztendői Ajándék
Záloga szívemnek légyen örökre Juli!
Éljetek, óh szeretett Lelkek! kiket édes örömmel
Gyakrann emlegetek hegyközi lakhelyemen.*
hegyközi lakhelyemen: ld. erre nézve a Jegyzetekben a keletkezésről mondottakat.
Most Levelem tisztel;*
tisztel; <d> hanem
hanem a’ Fársángi napokban,
A’ mint már írám, Városotokba megyek.
Mert akkor Juliána’ Nevét, a’ mellyet imádok,
A’ maga képében fogja köszöntni VITÉZ.

mk.