HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Vajda Juliannának
Komárom, 1797. október 21. előtt

[…]mert bár mennyit vesztek is, benned azt mind fel lelem. Nem tetszik az a’ föld,*
az a <tart> föld
ahol szerentsém találkozott? mondd meg mellyik részét kívánod lakni*
lakni Sor fölötti betoldás.
Hazánknak? az Északi*
Hazánknak? <ott laktod .. Paraditsommá t... lesz ... ... ....... lak> az Északi
Havasoktól a déli homokos mezőkig, a’ Dunának napnyúgoti fordúlásától*
a Dunának <napkeleti> napnyúgoti A fordúlásától áthúzott szavak (végéig fakadásától) alá írva.
Napkeleti végéig szabd ki a’ tartományt, ’s ha te ott laksz, Paraditsom lesz az nékem. Ímé ki öntöttem elődbe szívemet, és minden vágyódásomat,*
minden <sze> vágyódásomat
még egyszer mondom, hogy szeretlek, ’s hidd el hogy szeretlek. Visgáld meg levelemnek minden tzikellyit, sorait, söt betűjit-is fontold, rázd és ítéld meg, közöld velem azt a’ végső meghatározásodat, melly után vagy fő boldogságommal*
A boldogságommal boldogságomat-ból javítva.
megtetézel, vagy holtig tartó magánosságra kárhoztatsz. Én most eltávozok, hogy tágúlást adjak gondolkodásidnak, ’s jelen létemmel ne gántsoskodjam egyenes ítéletednek. Tsalni ott sem kívánok, a’ hol fő szerentsémet munkálódom. Elmélkedj minden részre, ebben*
részre, <s íté> ebben
az írásban fel találsz*
fel <lelsz> találsz
engemet mindenestől, ’s ítélj szabadon. Postán várom el válaszodat illyen*
válaszodat <az Institoris Úr bólt> illyen
titulus alatt: az Úrnak Csokonay Vitéz Mihály úrnak stb. Pesten az Institoris Úr’ Könyves boltjában.*
az Institoris Úr Könyves boltjában: Institoris Gábor volt a tulajdonosa az első pesti magyar olvasókabinétnak (könykereskedés és kölcsönkönyvtár), amely 1792-től a Kecskeméti utcában működött, s a pesti értelmiség találkozóhelye is volt egyben (vö. Fülöp, 1978, 41–47. l.). Csokonai a későbbiekben is szoros kapcsolatban volt Institorissal.
Addig onnan ki nem mozdúlok, míg jó vagy bal sorsom felől tsókra méltó sorotskáid[…]*
A levél további részéből csak az az utolsó pár sor maradt fenn, ami a verzón a szakítástól lentebb állt.
magamba*
gamba em.
fogom emlegetni szép nevedet, ’s tsak titkon fogom mások tudta nélkűl kesergeni hogy te nem az enyím vagy ’s hogy én boldogtalanabb vagyok, mint minden más emberek. Istenhozzád! szeretett Juliska! Istenhozzád!