Örvendetes hanggal repűlt hozzám Bétsben Leveled,
Mivel nem érdemlett betsem Párnássusra emeled,
Bár még egyszer kit ohajtok betses képed’ láthatnám!
Barátságunk’ arany lántzát tsatokkal felválthatnám.
*Vargha Balázs megjegyzi: "ez a sor barátságnál többet sejtet" (CsEml. 557. l.), s utal Juhász Géza vélekedésére, mely szerint Földiné féltékeny lehetett Vályi Klárára. Véleményünk szerint e sornak önmagában nincs semmi ilyen jelentése, pusztán a Rozália-koncepció vetítette belé a fentieket.
Mit hallok! óh fényes Egek, egy jó Barátom akadt,
Szép levelénn bús szememből öröm víz’ árja fakadt,
Nyítva lelte bús szívemet a’ mellybe be-is zártam,
Galamb módra repűlt hozzám a’ mikor nem-is vártam
Fontos szavok gyász ködömbe arany oszloppá vála,
Mirrha gyanánt bús szívemre balsam il[l]attal
*
ilattal em.
szála.
Nem lelem fel érdemimet illy megtisztellésednek,
Lészek hóltig imádója betses Úri Nevednek.
Édes kedves jó Barátom, válaszodat elvárom,
Barátságod’ ha megvetne, lenne örökös károm.
Azonba aztat hallottam, Mihály’ Napja most kerűl,
A’ mellyenn én kis Múzsám elhidd, hogy igen örűl.
Már a’ Rózsa a’ Narcissal virágját elhullatta,
Szép Nevedért Tuba Rózsa ezeket meghallatta,
Mert most nyilik, kedves szaggal illik a’ Rozmaringhoz,
Szép Nevedért mindeneknek drága illatokat hoz.
Élj soká kedves Barátom Virtusod’ példájára,
Ezt kívánja Barátjának Barátod Vályi Klára.