[A kérvény szövege magyarul, Muraközy Gyula fordításában (CsMM, 1981, II. 543–544. l.), Tegyey Imre javításaival:]
Legszentebb Császári-királyi Apostoli Felség,
Legkegyelmesebb Fejedelmem és Uram!
Alattvalói alázattal szent lábad elé borulva leteszem – trónod zsámolya elé, amelytől annyi nemzet boldogsága függ, e csekély munkácskát, ifjúi tehetségem első zsengéjét, a legjobb és legnagyobb uralkodó iránti tiszta hűségem és alázatom tanújelét.
*A benyújtott mű lehetett a Diétai Magyar Múzsa elkészült tizenegy füzete is, de még inkább a Serkentés a’ Nemes Magyarokhoz című kantátafordítása, amely a német eredetivel együtt jelent meg, s amelyet be is mutattak Pozsonyban (vö. CsÖM. III. 815-816. l.).
S hogy mindkettőnek még tetemesebb bizonyságát nyújtsam, már az országgyűlés alkalmából ki akartam adni Metastasio »Achilles« című színjátékát,
*Csokonai Metastasiónak a kérvényben emlegetett művét már korábban lefordította Ákhilles Stzirusbann címmel (ld. ezt CsSzínm., 1. 187–194., 360–366. l.), s utóbb tervezte kiadását is, ahogy azt a CsKiM. bizonyítja (CsÖM. I. 222. l.). Az előadás tervéről és körülményeiről nem tudunk többet, mint amit itt maga Csokonai mond.
a magyar kifejezésmódhoz, a nemzeti Geniushoz, s az újkori hadviselés viszonyaihoz alkalmazva; s szándékom volt, hogy verseiben és jegyzeteiben legszentebb neved iránti alázatomat a Magyar Múzsák nevében megörökítsem, – s a Haza nemes fiait legszentebb Felséged boldogító fővezérsége alatt a háború vállalására buzdítsam – s valamelyes, a jól harcolók jutalmazására fordítandó pénzt gyűjtsek össze két színházi előadás jövedelméből. S már néhány nemes ifjat is megnyertem erre a célra magamnak, akik a darabot szívesen eljátszották volna, s mily nagy lett volna valóban minden rendből való nézők sokasága, de erről a szándékomról szomorú szívvel mégis le kellett mondanom, minthogy a városi színház bérlője és igazgatója még a saját tetszése szerint megszabandó díjért sem volt hajlandó két estére átengedni.
De talán egyszer más alkalommal megmutathatom, hogy nem riadok vissza semmi olyan szolgálattól, amelynek révén magamat és a Magyar Múzsákat hűségem még nagyobb bizonyságával ajánlhatom, s nem leszek rest két kézzel kapni ilyen alkalom után.
Most – Legfelségesebb Fővezér és Legkegyelmesebb Király! – méltóztass ezt a csekély s így Méltóságodhoz legkevésbé méltó adományt veled született kegyességeddel elfogadni. Te Császár vagy, nagy Császár, s a császárok nevét jól ismerik azok, akik azt vélik, hogy oltalmuk alatt értek vissza az aranykorba. Költőknek még sohasem jutott boldogítóbb feladat, mint hogy a Hősök védőszárnya alatt azok dícséretét énekelték meg, akik, miután a nemzetek életéért éltek, a halhatatlanságnak haltak meg. Én nem egyébért hajtok térdet legszentebb Felséged előtt, mint hogy legnyájasabb jóindulatodhoz folyamodjam, s nem kérek mást, csak az oly nagy birodalomból egy kis földecskét, melyet saját kezemmel művelhetek; győzhetetelen sasotok legkisebb tollacskáját, amely engem a sorstól és az emberektől megvéd. Így elidőzhetnék az ártatlan Múzsákkal, így halhatatlan magasztalásodat zenghetném, s így nyugodt körülmények között gondoskodhatnék szegény anyámról,
*A szükséget szenvedő anyjára való utalás némiképp túlzás.
aki nékem egykor az életet adta, mely most Felségedé.
Legszentebb Felségednek királyi parancsra élni és meghalni kész sírig hű híve és alattvalója
Csokonai Mihály