HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Csokonai Vitéz Mihály – Gáspár Pálnak
Debrecen, 1795. augusztus 18.

Tekíntetes Fő Notárius Gáspár Pál Úrnak
Csokonai V. Mihály
Víg Napokat!

Az én tsak itthonn világosodó Szemem tsak eggy kis Vidéket látott vala ki maga körűl, az ő Horizonját határozták holmi alatsony Falak, Jegenyék és Komlók, ’s én*
én Az é olvashatatlan betűből javítva.
azt gondoltam, hogy azok a’ Világnak Szélei, a’ mellyekenn kivűl látszik ’s hallik valami, de a’ mellyet fel nem vehetek.

Így gondolkodott magábann
Az eggyűgyű Otahajta,*
Otahajta: Tahiti szigetén élő vadember. Dayka Gábor műveiről írott bírálatában ilyen megjegyzést tesz annak egy verse kapcsán: „A’ jámbor Otahitát nem örömest hallom az Európai bigottság- és gonoszságra felhozva: a’ Húronnal nem jöhet öszve egy aurea aetasban élő nép, mellyet Europa úgy akar boldogítani, mint a’ mesterségszerető Jupiter a’ Szaturnus-kora-belieket. – Inkább tett volna az Író Newseeländert, vagy Iroquoist etc. A’ physica Festéssel is, melly a’ moralist, vagy politikait színezi, nem jól jön öszve Otaheite’ szigetének boldog Climája; melly, jóllehet a’ Torrida Zona alatt esik, mégis sem Lakosait meg nem feketíti és apathizálja, sem a’ rekkenő hévségeket nem érezi. Örökös tavasz van annak Cocusos erdejiben – amoenae quos et aquae subeunt et aurae [mellyet kellemes patakok és szellők üdítenek]”. Ez tehát az aurea aetas, az aranykor világa saját korában. E versben azonban inkább az otahajta elszigeteltsége kerül előtérbe (vö. Debreczeni, 1993b, 1106–1110. l). A szót hasonló értelemben máskor is* használja.
Ki ollykor eggyet sohajta
Sorsánn puszta Kösziklábann.

Ő látván, hogy szűz Fényjébe*
Fényjébe<l>
A’ Nap az ő Partjánn jön fel,
Az ő Partjánn enyészik el
A’ Tengernek kék Vizébe.

Azt gondolta tsekély Ésszel,
Hogy eggy két vad Kőszirt között
E’ kis Szigetbe költözött
A’ Világ mind az öt Résszel.

’S*
Az ’S És-ből jav.
hogy annak minden Forgása,
Baja tsak abbann végződik,
Ha a’ Szigethez verődik
A’ szomszéd Tenger’ Habzása.

Ezt látván, melly messze terjedtt,
Gondolta, hogy van Valami*
A V v-ből jav.
Még arra, de nem tudja Mi?
’S Annak tudására gerjedtt.

*
Fölötte lehúzott sor: <Mig rá únván mind ezekre>.
De megúnván*
<hasztalan>
bőltselkedni
Tévelygő Gondolatival,
Elindúlt vad Társaival
A’ pusztákra Gyökért szedni.

’s Hát ím’ víg Kiáltásokra
Rendűl meg a’ Sziget’ Tájja,
’s Eggy Európai Gálya
Száll pompásonn a’ Partokra.

Mellynek Várából végtére
Nyájas Nézéssel ki lépe
A’ boldogabb Világ’ Népe
E’ sovány Sziget’ Szélére.

A’ több gyáva Barbarusok
Elfutottak Félelemmel,
De ez nézi meredtt Szemmel
Millyen nyájas Geniusok,

A’ kik Véle fogtak Kezet?
Kiknek Szívek olly jó olly Szent?
Rólok,*
Ról<l>ok
’s Hazájokról mindent
Sohajtozva elkérdezett.

E’ jószívű Idegenek
A’ mi tsak szép Valójába
És tsínos Európába,
Mindent elő beszélltenek.

Az Indus’*
Indus: a távol-keletire utal, nem indiaira.
Szemét Könyv telte,
’S mihelyt*
Az m M-ből jav.
e’ boldog Megyébe
Hívták; ugrott Örömébe,
’S Barátit rendre ölelte.

Az én itt eddig tőlt Életem, és a’ Tekíntetes Uraknak*
Nem tudjuk, ki volt Gáspár Pállal. Vargha Balázs korábban úgy vélekedett, hogy „Kengyel Lajos jegyző lehetett” (Vargha, 1974a, 128. l.), újabb cikkében viszont azt írja: „Találgatni nem érdemes. Ha valahogyan kiderülne, hogy ezek a névtelen kísérők egytől-egyig gyanúsítottjai voltak a Martinovics-pörnek, ezzel az értesüléssel sem jutnánk messzire, hiszen Csokonainak ez a kapcsolata régóta ismeretes.” (I. m. 72.)
a’ közelebbi Vásárkor lett ide érkezések, Tanátsok, és az én Öröm-tisztelettel lett elfogadásom vagynak ittenn előadva. Elfogadom tehát azt a’ Tanátsot, mellyre*
mellyre Az r b-ből javítva.
a’ Bőltsesség kötelez, a’ jó Szív édesget: de – a’ mellytől a’ Szűkség’ parantsoló Szava elkiált, és eliszonyít. Azért, mivel*
A mivel ha-ból javítva.
a’ Tekíntetes Úrnak olly Nemes Szíve vagyon, hogy az Érdemetlenreis tekínt, bátorkodok azon való Reménykedésemmel alkalmatlankodni, hogy eggy ollyan Állapotot, mellybenn*
mellybenn Az eredeti ből rag benn-re javítva.
tanúlásomat Esztendeig elvégezhessem, Tekíntetes Patai Úr,*
Vö. KazLev. III. 530. l.; CsÖM. III. 783. l.
vagy Prof. Kövi Úr, vagy más hathatós Közbennjáró által szerezni,*
A szerezni keríteni-ből javítva.
avvagy tsak kimutatni méltóztasson. Bennem háládatos megszólgálóját fogja a’ Tekíntetes Úr feltalálni: és minekutánna Kegyes Pártfogóm’*
Kegyes Pártfogóm: ld. a Jegyzeteknél a keletkezésről mondottakat.
segéllése által a’ Tudományok’ és Érdem’*
Erdem’ Az E olvashatatlan betűkből javítva, az ékezet elmaradt, em.
fényes oltárához eljutok, a’ legelső Ajándékot érzékenyenn fogom a’ jó ’s nemes Szívek’ Istenségének bé nyújtani, ’s az Úr’ neve lessz rajta. – Vajha adnák az Egek, hogy a’ Tekíntetes Úrnak annyi Ditsősége származna ebből, mint énnekem!*
Csokonai ezt a fordulatot máskor is* használta.
– Ezt Rousseau is merte eggy Dedicátiójába óhajtani.*
A rousseau-i forrást nem sikerült azonosítanunk.
De hiszen mikor nagyot akar tenni, nem az abból származandó haszon vagy Ditsőséghez méri tettét a’ jóltermett Szív. Debretzenben. Aug. 18dikánn.*
18dikánn A 8 7-ből javítva.
1795. sietve írtam; engedjen meg a’ Tekíntetes Úr; Éljen vígann és szeressen.