[A levél szövege magyarul, Tegyey Imre fordításában:]
Az igen nevezetes és művelt férfinak, Schedius Lajos professzornak Csokonai Vitéz Mihály üdvözletét [küldi]!
Ahhoz, hogy az emberi művelődésnek igyekezzünk hasznára lenni, az a tény egymagában is elegendő, hogy embernek születtünk. Semmi sem fontosabb a haza és a polgárok javánál és üdvénél: ebben a szent vallás ihlete vezet bennünket. – Vajon az irántad érzett tiszteletemet vagy az irántam mutatott jóakaratodat serkentette-e fel annyira, hogy nem egyenlő lépésekkel nyomodba szegődjem, és Te készséggel mutasd meg a hitvány tömegen és a népség zűrzavaros nyüzsgésén át a finom lelkek szentélyébe vezető utat?
Ez a remény és bizalom bírt rá, hogy néhány olyan dolgot kérjek Tőled, aminek értéke nem engedi meg, hogy érettük méltó hálával adózzam, s mégis a Te emberséged és az én iparkodásom bőven pótolja azt, amire erőmből – úgy tűnik – nem futja. Első helyen említem azt a jogos előérzetemet, hogy esztétikai előadásokat sohasem fogok hallgatni, méltóztass nekem tehát annak a könyvnek a címét megadni, amelyből ennek elemeit megismerhetem. Legyen az latinul vagy görögül vagy akár németül (bár ennek a nyelvnek a szakkifejezéseit nem értem eléggé). Kiváltképp a költészettel kapcsolatban szeretném, ha megtalálható lenne benne általánosan és szemléletesen ennek a művészetnek egész filozófiája, egyes területeinek részletes elmélete, műfajok szerint és a különböző nemzetségű kiváló költők jegyzékével együtt, mint pl. Eschenburg tanulmányában olvasható. Hogyan juthatnék hozzá esztétikai előadásaidhoz? Légy szíves, közöld! Egyébként az sem látszik talán lehetetlennek, hogy esztétikai felolvasásaidon ott legyek, ha valami módját ejthetném, hogy a harmadéves filozófusok közé soroljanak, s mégis megszerezhessem a legmagasabb filozófiai fokozatot,
*Utalás arra, hogy a debreceni kollégiumból tanulmányai befejezése nélkül, bizonyítványt sem kapva bocsátották el.
annak rendjemódja szerint levizsgázva, és így gyakorlati matézis leckéket vállalhassak. De valóban vállalnám a három filozófiai esztendő elvégzését is, hiszen szerfelett kedvemre való lenne, hogy újra foglalkozzam ezzel a legkellemesebb és leghumánusabb tudománnyal, de megakadályoz ebben – otthoni szegénységem, kicsi jószágom! Azért, Igen Tisztelt Férfiú! akár nebulók tanítására, akár urak korrepetálására vagy más efféle munkára alkalom adódik, emberségedre kérlek és esdeklek, méltóztass azt nekem juttatni. Közben szabad időmet teljesen meghitt tanulmányaimnak szentelem, nevezetesen kinyomtatásra leírom és összegyűjtöm azon munkácskáimat, amelyeket a hazai újságokban a következő évre bejelentettem,
*Utalás a Bétsi Magyar Merkuriusban és a Magyar Hírmondóban 1794 őszén megjelent tudósításaira (szövegüket ld. CsÖM. I. 207–208. l.).
közülük az első kötet, a költemények már teljesen, a második, a színdaraboké majdnem teljesen elkészült. A harmadik, mely Alessandro Tassoni La Secchia Rapita című vígeposzát,
*
La Secchia Rapita Poema Eroicomico di Ales. Tassoni: „Az el-ragadtatott Veder. Comica Epopoeia, Tassoni’ – Olasz Poetából.” (MMerk/j, CsÖM. I. 207. l.)
s a negyedik, amely költői értekezéseket tartalmaz, még most íródik. Az ötödik, a Blumauer módjára átköltött Békaegérharccal még rejtőzködik és rejtőzni is fog, amíg – – De itt van a másik nehézség! A már említett ok gátolja, hogy minél előbb sajtó alá kerüljenek.
Ezenkívül sem a nyomdászoknak nincs ínyükre, hogy erszényüket a nemzet érdekében kockáztassák – sem polgárainknak nem tetszik az előfizetés, s az urak közt sincs egy Pollio!* – De ez a poéták sorsa, hogy az ínséggel viaskodjanak; s a nehézségekkel bátran szembeszálljanak. „Tűrd csak a bajt, sőt még bátrabban szállj vele szembe, mint ahogy sorsod hagyná!” Megakadályozzák, hogy hazánknak és az irodalomnak használni akarjunk, s megengedik, hogy használhassunk. Nehogy a mulasztás bűne rám hulljon vissza, megyek, amerre hivatásom értelme parancsolja, s a többi legyen a sors akarata szerint.* Te mindazzal, amit tőle kiérdemeltél, élj jól, s tégy engem is szereteteddel vidámmá és boldoggá. Élj boldogan. Debrecen, l795. július 9-én.
Nagy Sámuel barátom a saját nevében is üdvözletét küldi.